Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Rigó Tibor: Heute ist es dunkler (Roma-Holocaust) (Ma sötétebb (Roma holokauszt) Német nyelven)


Vissza a fordító lapjára

Ma sötétebb (Roma holokauszt) (Magyar)

Ma sötétek a felhők

tán nagy vihar készül

látjátok Cigányok

ma könnyeinktől telik

meg

az útszéli nagy árok

a hold nem forog

kettétört  mint a

sáros kocsikerék

az ég is most csak

egy  gyászos cigánysátor

kupoláján ezernyi

arany csillag ég

szorgos angyalok

hímezték

közben tán népem

jajgatásán sírtak

ma a harmat

minden egy cseppjében

a fájdalom könnyei

lapulnak

ma rögösebb az út is

mi Indiától Európáig vezetett

tengelyükig süllyednek

iszap húzza le a mélybe

a nyikorgó vándor szekeret

apám tán a kocsis

ki jajgat és sír ha részeg

fájdalmát alkoholba fojtja

ingét szét szakítja

szívének fekete lángja

éget

csontig soványodott mellén

ott

felsejlik a fájdalom

kútja

apám járt ott a halál mezején

részegen elmondja nekem

újra és újra

gyermek korom legszebb álmait

fedte el ez a borzalom

józananon nem beszélt erről ő

hisz sírni is

csak részegen tudott.

 



FeltöltőMucsi Antal
Az idézet forrásaInternet

Heute ist es dunkler (Roma-Holocaust) (Német)

Die Wolken sind heute dunkel

gar ein grosser Sturm entsteht

seht ihr Zigeuner

heut von unseren Tränen

wird voll

der Graben am Strassenrand

der Mond dreht sich nicht

in zwei gebrochen wie ein

schlammiges Wagenrad

der Himmel jetzt nur noch

 ein trauriges Zigeunerzelt

auf seiner Kuppel Tausend

goldener Stern leuchtet

von fleissige Engel

sind bestickt

derweil gar mein Volk

weinten über jammern

heute der Tau

sein jedes Tropfen

die Tränen ihres Schmerzes

sie lauern

heut ist die Strasse holpriger

die führten von Indien nach Europa

sie sinken bis ihren Achsen

der Schlamm zieht sie in die Tiefe

der knarrende Wanderkarren

gar Vater ist der Kutscher

der jammert und weint betrunken 

ertränkt seinen Schmerz im Alkohol

und zerreisst er sein Hemd

bis auf den Knochen abgemagerten Brust

Dort

steig sehr hoch auf die Schmerz-

Brunnen

Mein Vater war dort auf dem Feld des Todes

er erzählt es mir betrunken

wieder und wieder

die schönsten Träume meiner Kindheit

von diesem Schrecken bedeckt

nüchtern hat er darüber nie gesprochen

obschon weinen

könnte er nur betrunken.

 



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásasaját mű

minimap