Soós Miklós: Warum (Miért Német nyelven)

Mért visel oly sötét ruhát?

Kérdezd meg az éjszakától;

Sötétsége, némasága

Azt mondja, hogy:

Lement a nap, azért gyászol!

Kérdezd meg az őszi felhőt:

Mért borúl le völgyre, bércre?

Hulló könye, borongása

Azt beszéli:

Fáj, hogy elhúllt a táj disze!.

Én vagyok az éjszakának

Bizalmasa, gyászos társa.

Őszi felhő az én lelkem

Búja; s könye

Az enyemnek hű képmása.

Leborulok néma gyászban,

Virágtalan, kopár dombra :

Reményimnek zöld levele,

Hullt virága

E domb alatt hever porba

Warum trägt man schwarze Kleider?

Der dunklen Nacht sollst du auflauern;

Sein Finsternis, ‘d seine Stummheit

sagt dir leise:

Nach Sonnenuntergang trauern!

Frag mal die herbstliche Wolke:

Warum bedeckt sie das Tal ‘d Berge?

Seine Träne, seine Trübheit

spricht so traurig:

Es schmerzt, wie die Natur sterbe‘!

Ich bin die nächtliche Dunkelheit,

der folgsame Kummer geselle.

Die Herbstwolke ist mein Wesen,

Harm; und träne

das Ebenbild meiner Seele.

Im Trauern sprachlos niederknie,

an Blumenlose kahlen Hügel:

Die grünen Blätter meiner Hoffnung,

tote Blumen

liegen im Staub im Müllkübel.