Szamolányi Gyula: Das schönste Gedicht (A legszebb vers Német nyelven)

Minden költő szivében ég a vágy,

Mely néki nyugtot egy percig se hágy,

Hogy addig nem száll le a sírba,

Míg a legszebb versét meg nem irta.

A sírok éje szállhat már reám,

Mert legszebb versem én már megirám,

Bár nem tentával s nem papírra —

 Szivembe van könnyekkel írva.

Nem is olvasta soha senki még . . .

E költemény oly bús oly csodaszép!

Ríme : a szívem dobogása,

Refrénje : a neved, leányka.

Im jeden Dichterherz brennt die Sehnsucht,

die keine Minute allein lassen,

Dass er bis dahin nicht auf dem Ski landet,

Bis er sein schönstes Gedicht schrieb.

Die Nacht der Gräber kann über mich kommen,

Denn mein schönstes Gedicht habe ich schon geschrieben,

Obwohl nicht an Bord und nicht auf dem Papier -

  Es ist mit Tränen in meinem Herzen geschrieben.

Niemand hat es jemals zuvor gelesen. . .

Dieses Gedicht ist so traurig. so schön!

Reim: Der Schlag meines Herzens,

Refrain: Dein Name, Mädchen.