Szuhanics Albert: Meine schöne Heimat ist das Tiefland (Szép szülőföldem az Alföld Német nyelven)

Szép szülőföldem, az Alföld nekem,

ott szárnyal vélem a képzeletem.

Akácos úton a porban megyek,

dűlőút árkában szedret szedek.

Búzaföld szélén jár vándorbotom,

délceg fű meghajlik lábnyomomon.

Lapú zöld levele nézd, int felém,

pók selymes hálóján játszik a fény.

Távolban rónaság vár, hívogat

tágas föld, s tartogat új titkokat.

Gémeskút vödre rejt vizet nekem,

forró dél idején jéghidegen.

A magas égen jár fényes napunk,

tüzel a magyar nyár, itthon vagyunk.

Tiszának töltését elérheted,

kicsit még pihenek, s veled megyek.

Itt még a madár is szabadabb ám,

égen száll, földön jár, nincsen határ!

Amerre letekint nagy rónaság,

forró szél zengi az élet dalát.

A szülőföldem ez, magyar hazám,

itt hozott világra engem anyám.

Hogy a nagy Alföldön itthon legyek,

szép Magyarországon magyar gyerek!

Meine schöne Heimat ist das Tiefland,

das beschwingt auch meinen Gedankengang.

Lauf auf der Akazienstrasse im Staub,

pflücke Brombeeren an Busch, mit Verlaub.

Mein Spazierstock neben ein Weizenfeld,

das Gras beugt sich an Fussstapfen geprellt.

Das flache Blatt der Klette winkt mir entsetzt,

das Licht spielt auf dem hellen Spinnennetz.

In der Ferne wartet das Ebene,

weitläufiges Land mit Geheimnisse.

Beim Ziehbrunnen ist ein Eimer Wasser,

und ein Durstlöschen Veranlasser.

Oben am Himmel brennt der Sonnenschein,

heiss ist der Sommer, bei uns daheim.

Du kannst der Theiss Damm jetzt noch erreichen,

wenig ausruhen ‘d mit dir weitereilen.

Sogar der Vogel ist hier freier, bloss,

am Himmel fliegt, am Boden läuft grenzenlos.

Wo das grosse Ebene herabblickt,

heisser Wind singt das Lied des Lebenssinns.

Das ist mein Heimatland, mein Vaterland,

hier hat mich Mutter zur Welt gebracht. Das

ich in dem Tiefland immer zu Hause bin,

als ein schönes ungarisches Kleinkind!