Foscolo, Ugo: Alla sera
Alla sera (Olasz)Forse perché della fatal quïete Tu sei l'immago a me sí cara vieni, O sera! E quando ti corteggian liete Le nubi estive e i zeffiri sereni,
E quando dal nevoso aere inquïete Tenebre e lunghe all'universo meni Sempre scendi invocata, e le secrete Vie del mio cor soavemente tieni.
Vagar mi fai co' miei pensier su l'orme Che vanno al nulla eterno; e intanto fugge Questo reo tempo, e van con lui le torme
Delle cure onde meco egli si strugge; E mentre io guardo la tua pace, dorme Quello spirto guerrier ch'entro mi rugge.
|
Az estéhez (Magyar)Tán mert jelképe vagy a nagy Nyugvásnak, azért örülök úgy jöttödnek, Este; s hozzad bár felhőnyáját a nyárnak, csélcsap zefírt hozzál bár lengedezve,
vagy, tőlem hozz a megrémült világnak havas égből hosszú homályt hetekre - mindég egyformán hívlak, invokállak, szivem titkos útjait ismered te.
Az ösvények, hol töprengőn bolyongok, örök semmibe visznek; ámde vélek fut a hitvány idő, és a fut a gondok
csapatja, s eltűnvén, velem enyésznek. S amíg békéden, Este, elborongok, alszik, s nem zúg bennem e harci lélek.
|