Le stagioni (Olasz)
Il mio sogno non è nelle quattro stagioni. Non è nell’inverno Che spinge accanto a stanchi termosifoni E che spruzza di ghiaccioli i capelli già grigi. E non è nei falò accesi, nelle periferie Dalle pandemie erranti, non è nel fumo D’averno che lambisce i cornicioni E neppure è nell’albero di Natale Che sopravvive, forse, solo nelle prigioni. Il mio sogno non è nella primavera L’età di cui ci parlano antichi tabulari, e non è nelle ramaglie che stentano a mettere piume, e non è nel tinnulo della marmotta quando s’affaccia dal suo buco, e neanche è nello schiudersi delle osterie e dei crotti e non è nell’illusione che ormai più non piova o pioverà forse altrove, chissà dove. Il mio sogno non è nell’estate Nevrotica di falsi miraggi e non è nelle lunazioni Di malaugurio, non è nel reticolato Del tramaglio squarciato dai delfini, non è nei barbagli dei suoi mattini, e non è nelle subacquee peregrinazioni di chi affonda con sé e col suo passato. Il mio sogno non è nell’autunno Fumicoso, avvinato, rinvenibile Solo nei calendari o nelle fiere Dei barbanera, non è nelle sue nere Fulminee sere, non è nelle processioni Vendemmiali o liturgiche, non è nel grido dei pavoni Non è nel giro dei frantoi, non è nell’intasarsi Della larva e del ghiro. Il mio sogno non sorge mai dal grembo Delle stagioni, ma nell’intemporaneo Che vive dove muoiono le ragioni E Dio sa s’era tempo; o s’era inutile. Feltöltő | Cikos Ibolja |
Az idézet forrása | https://www.sololibri.net |
|
Az évszakok (Magyar)
Az álmom nem a négy évszakban van Nem a télben mely a fáradt radiátorok Mellé készteti az embert és jégcsapokkal Hinti be a már úgyis ősz haját. És nem A peremvidéken kószáló járványoktól égő máglyákban van, nem Averno ködében, mely a párkányokat nyaldossa, mégcsak nem is a karácsonyfában, mely talán csak a börtönben marad fenn. Az én álmom nem a tavaszban van, abban A korban, melyről az ókori táblázatok regélnek, és nem az ág – bogokban melyek oly nehézkesen bontanak rügyet, nem a mormota, trillázó hangjában, mikor kibújik odvából, sem a kocsmák és a bisztrók egymás utáni újranyitásában, és nem abban az illúzióban, hogy már nem fog esni, vagy talán máshol, ki tudja hol. Az én álmom nem a hamis látomásoktól Idegbeteg nyárban van, és nem a holdkeringés Baljós előjelzéseiben, nem a delfinek által Széttépett rácsos hálóban, nem reggeljeinek ragyogásában, és nem azoknak a víz alatti bolyongásaiban, melyek elsüllyednek önmagukban. múltjukkal együtt. Az én álmom nem a füstös, borral átitatott Őszben van, ami csak a naptárokban fellelhető, Vagy Barbanera vásáraiban, nem az ő villámgyors Fekete estéiben, nem a szüreti vagy a szertartásos Körmenetekben, nem a pávák kiáltozásában, Nem az olajmalmok körüljártában, nem a lárvák És a pelék téli álmukba való bezárkózásában. Az én álmom sohasem az évszakok Méhéből fakad, hanem az időnkivüliségből, Abból, ami ott él ahol elhalnak az értelmek, És Isten tudja, hogy idő volt – e: vagy hiábavaló.
|