Quasimodo, Salvatore: Vicolo

Mi richiama talvolta la tua voce,
e non so che cieli ed acque
mi si svegliano dentro:
una rete di sole che si smaglia
sui tuoi muri ch’erano a sera
un dondolio di lampade
dalle botteghe tarde
piene di vento e di tristezza.

Altro tempo: un telaio batteva nel cortile
E s’udiva la notte un pianto
Di cuccioli e di bambini.

Vicolo: una croce di case
Che si chiamano piano,
e non sanno ch’ è paura
di restare sole nel buio.

Olykor visszavonz a hangod,
és nem tudom, hogy mily egek
és vizek kelnek életre bennem:
napfény hálója mely falaidon
csillogott és este a későn
záró boltok lámpásainak
széllel és szomorúsággal
telített ringatózása volt.
 
Más idők: az udvarban egy szövőgép zakatolt
És éjjel a kölyökkutyák és gyerekek
Sírása hallatszott.
 
Síkátor: házsorok kereszteződése
Melyeket úgy neveznek, csak halkan,
és nem tudják, hogy ez nem más, mint
félelem az egyedül maradástól a sötétben.