Tansillo, Luigi: Amor m'impenna l'ale, e tanto in alto
Amor m'impenna l'ale, e tanto in alto (Olasz)Amor m'impenna l'ale, e tanto in alto le spiega l'animoso mio pensiero, che, ad ora ad ora sormontando, spero a le porte del ciel far novo assalto.
Tem'io, qualor giú guardo, il vol tropp'alto, ond'ei mi grida e mi promette altero che, s'al superbo vol cadendo, io pero, l'onor fia eterno, se mortal è il salto.
Ché s'altri, cui disio simil compunse, diè nome eterno al mar col suo morire, ove l'ardite penne il sol disgiunse,
ancor di me le genti potran dire: «Quest'aspirò alle stelle, e s'ei non giunse, la vita venne men, ma non l'ardire!».
|
Szárnyam merész eszméimtől repesve… (Magyar)Szárnyam merész eszméimtől repesve s a szerelem tollával száll az égen mind fennebb, fennebb, új rohamra készen, hogy a mennyek kapuit bevehesse.
S félek olykor, fentről a mélybe lesve, amely felém kiált s csábít kevélyen: „Fennkölt pályáról hullni sose szégyen, s híre örök, kinek halálos este.
Ha attól, kinek rokon volt a vágya, örök nevet nyert egy tenger vidéke, hol merész tollát a nap szétzilálta,
a világ rólad is majd ezt beszélje: a csillagokra tört, és bár hiába, nem égő vágya volt rövid, csak élte."
|