Mistral, Frédéric: Lou desfèci

A Louis Roumieux
 
Vese d’aucèu que van amount,
Que van amount souto li nivo;
Porton, li nivo, l’aigo au mount,
E vers la mar l’aigo s’abrivo.
Iéu, siéu aqui
A me langui;
E, fauto d’alo,
Ma languisoun sara mourtalo.
 
Vese uno estello, d’ounte part
A jour fali milo belugo;
Briho uno bello en quauco part,
Talamen bello qu’esbarlugo.
Iéu, siéu aqui
A me langui;
E, fauto d’alo,
Ma languisoun sara mourtalo.
 
Pòu, la mountagno, s’auboura
De baus en baus, de moure en moure,
E l’entre-vèire e l’amira,
Fèsto e dimenche, sènso courre.
Iéu, siéu aqui
A me langui;
E, fauto d’alo,
Ma languisoun sara mourtalo.
 
L’aucèu que volo pòu culi
L’alen suau de sa bouqueto,
E se pausa tout trefouli
Sus sa peitrino boulegueto:
Iéu, siéu aqui
A me langui;
E, fauto d’alo,
Ma languisoun sara mourtalo.
 
De sa peitrino sus lou brounc
Douçamenet pòu l’aigo plòure,
E gatiha soun cor tendroun,
E, fres blasin, bessai l’esmòure:
Iéu, siéu aqui
A me langui,
E, fauto d’alo,
Ma languisoun sara mourtalo.
 
Elo pamens, dins soun castèu,
E dins l’enuei de sa belòri:
“ Ounte es aquéu, dis, que me dèu
Canta d’amour e mettre en glòri? ”
Iéu, siéu aqui
A me langui;
E, fauto d’alo,
Ma languisoun sara mourtalo.
 
Mai i’a degun à soun entour
Qu’à la fouliè s’amourousigue
E que la raube, fièr estour,
E que, paloumbo, la rousigue...
Iéu, siéu aqui
A me langui;
E, fauto d’alo,
Ma languisoun sara mourtalo.
 
Vaqui, peréu, coume se fai
Qu’emai abounde la graniho,
Pèr long païs o pèr degai
Mor dins l’ivèr tant d’auceliho...
Iéu, siéu aqui
A me langui;
E, fauto d’alo,
Ma languisoun, ai! es mourtalo.

Louis Roumieux-nek
 
Csak nézem, ahogy észak felé szállnak
Siető felhők, büszke madarak.
És felhő, harmat földrehullö cseppjét
Mint hordja hátán millió patak.
Ó, bennem is
Kísért a messzi vágya,
De szárnya nincs
A vágynak: mindhiába.
 
Elnézem, ahogy az ég magasából
Ezer kis fény az űrbe szerteindul,
Fényük homályban reszkető tüzétől
A rest szivem is nyugtalan megindul.
Ó, bennem is
Kísért a messzi vágya,
De szárnya nincs
A vágynak: mindhiába.
 
A domb, a hegy kék messzeségbe láthat
S minden csúcsával völgybe, síkba bámul,
S a napok, ünnepek, ahogy kerengnek,
Csodálkozva lát mindent a világbul.
Ó, bennem is
Kísért a messzi vágya,
De szárnya nincs
A vágynak: mindhiába.
 
Galamb repülhet, szél lebbenti szárnyát,
Idegen tájak illatát kutatja,
S ba elfárad, zöld ágakon pihen meg,
Álmát a lomb zúgása sem zavarja,
Ó, bennem is
Kísért a messzi vágya,
De szárnya nincs
A vágynak: mindhiába.
 
A télről, gondról nem tud. egy madár sem
Hogy délre száll a felhők peremében,
Útjukba téved minden égi csillag
S vezérli őket át a vak sötéten.
Ó, bennem is
Kísért a messzi vágya,
De szárnya nincs
A vágynak: mindhiába.
 
Ám egyszer köddel ébredett a tenger,
Madársereg szállott felette reggel,
- Az ősz fagyos szelet kavart mögötte -
S a vízbe hullott mind, fagyott szivekkel.
Ó, engem is
Kísértett messzi vágya,
S elért az ősz:
Minden vágynak halála.