Mistral, Frédéric: Lou gripo-Roussignòu

Au mes de Mai, sus uno busco
Lou roussignòu, plegant lis iue,
S’èro endourmi dedins la niue ;
Mai lou rejit d’uno lambrusco
Dins sa vediho l’arrapè –
E lou vaqui pres pèr li pèd.
 
Lou roussignòu, quand se reviho,
A bèu, pecaire, arpeteja ;
Au quicho-pèd se vèi penja :
« Ah ! que soun traito li vediho !
Adiéu ma bello e mi cansoun :
Me fau mouri sus un bouissoun. »
 
Es desempièi que, dins Prouvènço,
À la jitello dóu maiòu
Ié dison gripo-roussignòu ;
E desempièi, pèr sa defènso,
Dedins li niue dóu mes de Mai,
Li roussignòu dormon jamai.
 
E sus si gardo, quite e lite,
Touto la niue menant rumour,
Fan que canta pèr sis amour :
Ah ! que li vigno crèisson vite !
En tèms d’amour, mi bèus ami,
Vau miés canta que de dourmi.

Egy május-estén, virágos faágon
A fülmile szemét álomba húnyva
Az éjszakát szelíden átaludta.
Ám egy bolondos inda jött vígyázón
Az ág, között s a fülemilét állal
Befonta lassan, álnok fonalával.
 
Feljött a nap s a kis madár felébredt,
Vergődött, küzdött, ámde mindhiába,
Addig bogozta, bennszorult a lába.
- Isten veletek, dal, májusi éjek,
Isten veled tavasz, nyár, szép szerelmem,
Már nem szabad terólad énekelnem...
 
S ezóta van, hogy fülmile-fogónak
Nevezik máig szerte a Provánszban
A folyondárt s azóta, hogyha nyár van,
Avagy virágos, enyhe május-hónap,
A csillagterhes éjtszakák alatt
A fülmilék soha nem alszanak.
 
Az ágakon vidám versenyre kelve
Megtöltik dallal a nagy csendességet
És felverik az álmodó vidéket,
Az inda, mert ma is kúszik sietve:
Azért, barátim, május-éj alatt
Dalolni kell, aludni nem szabad.