Sveto Trojstvo (Szerb)
(od letargije do liturgije) Pevanje I–III Oboje tražimo istinu, ti u spoljašnjem životu, a ja u sebi i svom srcu, pa ćemo je pronaći obojica. Ako je oko zdravo, u spoljašnjem nalazi Tvorca, ako je srce zdravo, u njemu će se ogledati svet... Fridrih Šiler I Otac, Tvorac – Svedržitelj Ponovo ćutanje. Niko ne odgovara. Svi osluškuju zvukove introvertnog, sasvim slične iskonskoj tmini. Ako sam dobro razumeo, svi očekuju da moj odgovor bude odjek onoga 5 što oni misle. Nebo koje je sad bilo prozračno, kao na velikim visinama, postalo je pusta misao, voćnjak s nepresušnim uskrsnućima koji osvetljava ista strepnja kao 10 jedno te isto sunce. Eto, postoje ljudi koji ne veruju da duša rođena na nebu može da se raspukne na dva dela i da se, nošena ka magnetnim poljima bivstva, ponovo 15 sjedini u auri svetionika korena. Kako drugačije objasniti ljubav na prvi pogled? U ljubavi imamo hiljadu lica, ali i mogućnost da svako svoje lice preživi. Nije važan 20 izgled, nego onaj koji izgleda, mimikrija senke... Ne zaboravi da stihove rođene od svetlosti treba vratiti u svetlost. Stoga, neka tvoje hodočašće ne bude galerija besmisla, 25 neka tvoj Put ne bude pohvala ludosti. Srce se nosi javno, od Ovostranja do Onostranja, od nevidboga do nedohoda. Neprekidno hodaj da sebi objasniš svet. Svako okreće 30 različitu površinu prizme: ko ima taktiku, ima i cilj. Ko ima cilj, život mu je projekcija... No, mašti se dodaje što se može, a ne što se hoće. Toliko se toga već dogodilo, da gotovo ništa 35 nije ni ostalo... Tragično je ako ne znaš šta posle Apokalipse... Šta sa sobom? Šta sa svetom? Šta sa svetošću? Apokalipsa nije uništenje, već otkrivenje: zemlja zemlji, prahu prah, 40 duh duhu, dahu dah... I kad sve tone neka te ne napušta zapitanost, ni sveta usamljenost. Nije kamen uvek hladan. Osluškuj divertisman sebičnjaka sa svetiljkom, u povorci Monaha 45 Meseca prepoznaj lica koja će stvoriti podlogu za novu Arkadiju, otvorenog srca prihvati obnovitelje tišine... Tišina je tvoja srodna duša, oaza, tvoj saveznik, najbolji 50 prijatelj... Magloviti izdasi promrzlog srndaća na snežnom polju bestelesne su metafore artefakata Novog Sveta, novorođeno nevinih, blagosiljanih. Blesak meseca 55 daje glasovima zloduha drugu rezonancu i čini ih sve ređim... No, ne prepuštaj se opuštanju. Na ovom Putu presrešće te još poneki prezir poslednjih jeretika koje 60 večno prati gomila lakovernih, potonulih u sopstveno nesvesno. Ne pridaj im nikakvu pažnju i neka ti to ne slama unutrašnji mir. Ako nose zlo u sebi otrovaće ih 65 sopstvena krv, a ako su skloni preobraženju, prezir će nestati sam od sebe i nastaće tropska tišina, vezana za prezasićenu atmosferu mesečine, narušena 70 pokatkad usamljenim pojem petla koji će i poslednjem zloduhu poremetiti san. Njegov prvi pogled u ogledalo hiperrealizma doneće mu obrise emocionalnog i duhovnog torza. 75 Pod svežim vetrom zore okupaće ga spoznaja hleba i zlata. Budeći se pri rađanju sunca osetiće jednu od najpotpunijih radosti koje je ikad doživeo i snaga preobraženja, 80 koja ga je godinama pomamno gonila ka jednom tako neizvesnom činu, postaće opravdana... Tada će te ponovo krunisati ćutanjem. Niko neće odgovarati. Svi će osluškivati 85 zvukove introvertnog, sasvim slične iskonskoj tmini. Ako budeš dobro razumeo, svi će očekivati da tvoj odgovor bude odjek onoga što oni misle. Nebo koje će biti prozračno 90 kao na velikim visinama, postaće pusta misao, voćnjak s nepresušnim uskrsnućima koji će osvetljavati ista strepnja kao jedno te isto sunce. Era vodolije donosi veliki 95 preobražaj: Hodočašće Novog Svetla, neoalhemiju svesti, pesnikovo opraštanje i najzad... obalu, jednu ravan više u pravcu Planina, u pravcu Nigdina, Sine Božji, Oče Svetog Duha... 100 Beograd, 28. 5. 1997. II Sin, Tihi Obnovitelj Oče, evo nas opet na ničijoj zemlji. Delovi barke, optočeni algama, travama i mokrim korenjem ponovo su, poput smrvljene taštine, razbacani po obali novih mogućnosti. Žudnja za poznanjem 105 baroka svetlosti kao da je rodila bolje Sunce. Ovoga puta, ne dozvoli nam da tumaramo između oblika i odlika, ne dozvoli da nas zaslepe pohlepa i Filistar, jer ponižavajući 110 druge, ponižavali smo sebe... Nauči nas kako da tražimo dalje od onoga što naše oči mogu da vide, pokloni nam s patnjom nov osećaj za samilost, oslobodi nas zablude da možemo 115 učiniti drugi korak pre nego što iskoračimo prvi, ponudi nam odgovore na pitanja bez reči: Kome to prethodimo? Kome smo to zemlja, a kome prah?... Znam, tvoje reči bi nam rekle 120 nešto, međutim, onaj koji zna taj ćuti. Tišina govori više. Prisustvo govori sve... Ne možeš dići sa zemlje nekog ko se za nju čvrsto drži. Da nismo ignorisali mudrost drevnih Inka i Maja 125 znali bismo da ne pripada zemlja nama, već mi njoj... Pramajka Gea nikada ne zaboravlja svoju decu. Vodi ih kroz koncentrično raspoređene spratove Hrama Duha i uči ih da, odricanjem 130 i molitvom, vraćaju sunce u njegovo ishodište. Dovoljno je samo zažmuriti. Pustiti da slike same nadolaze, jer najlepše je živeti među stvarima kojih nema. Kako drugačije objasniti 135 da beba već u utrobi majke sanja? Kako objasniti gde žive bogovi? Kako pronaći korito duhovnog jezera i eliminisati haos... Dovoljno je ogledati se u svetoj usamljenosti, 140 kao u muzeju introvertnih ogledala, da bi se moglo pevati o svetovima starih mandarina. Biti refleksija sopstvene tišine. Santa soledad! Santa soledad! I ni po koju cenu ne zaspati. 145 Uspavani um lak je plen za đavola, moral insanity – tonjenje u ambis nesvesnog. Iskvarenost uma ne potiče od prvobitnog greha već od utapanja sazvežđa u sopstvenu masu. No, svako na 150 svoj način veže sebi uže oko vrata. Svet od pamtiveka ima miris matadora i praiskonski princip opstajanja: obori-orobi, obori-orobi!!! Strah je jedini svetitelj koride... Bik 155 ne zna ko je krotitelj... On se ne bori skoro nikada osim protiv sebe samog. No, oduvek se strogoća trenirala na onima koji ne pružaju otpor. Njihova svest ogledalo je Jehovinog svedoka. 160 U očima ranjenog bika ogleda se sva pustoš préthodnika. Préthodnika koji su aurom apokalipse slavili istovetnost tragičnog i čudesnog... Kada samo pomislim na sve te gefrajtere 165 koji su se ubijali zbog nepoštovanja različitosti, koji su se delili na ukaljane i čiste, crne i bele, ubice i vernike, istomišljenike i kontraše, severne i južne, istočne 170 i zapadne, lunarne i dnevne, vredne i lenje, intimne i javne; sa podsmehom razbijam ogledalo užasa i strave... Ako vas baš zanima, po nacionalnosti sam ptica koja je preletela ograničene 175 planine. Ptica sam koja zna da na Zemlji i na nebu ima više stvari i enigmi nego što filozofija može i da sanja; ptica koja, kako reče Di Vogo, ne želi da bude jedna planeta u 180 galaksiji, nego galaksija u jednoj planeti, sazvežđe u jednoj zvezdi... Oče, evo nas opet na ničijoj zemlji. Delovi barke, optočeni algama, travama i mokrim korenjem ponovo su, poput 185 smrvljene taštine, razbacani po obali novih mogućnosti. Ovoga puta, ne dozvoli nam da tumaramo između oblika i odlika, ne dozvoli da nas zaslepe pohlepa i Filistar, jer 190 ponižavajući druge, ponižavali bismo sebe... Nauči nas kako da tražimo dalje od onoga što naše oči mogu da vide, oslobodi nas zablude da možemo učiniti drugi 195 korak pre nego što iskoračimo prvi, ponudi nam odgovore na pitanja bez reči: Kome to prethodimo? Kome smo to okean, a kome horizont? Kome smo zemlja, a kome prah... 200 Beograd, 1998. III Sveti duh, Astrolab (anakreontsko uznesenje) Otac, tvorac-svedržitelj. Sin, tihi obnovitelj. Sveti duh, Astrolab, Novi čovek-aqvarius. Skok u svetlost, spiritus. U inat tebi, mizantrope, put vere, hominis. Od letargije 205 do liturgije, u grudima Oziris. Srodna duša, učitelj. Otac, tvorac- svedržitelj. Anđeo čuvar, graditelj. Sin, tihi obnovitelj. Blažen, mudar, bogomdan. Sveti duh, Astrolab. Sveto 210 trojstvo, poznanije. Nezabeleženo i ne postoji. Hleb i vino, žitije. Budimo ih dostojni. Sveća, krst, nasleđe... Otac, tvorac-svedržitelj. Rođenje, budnost, pričešće... Sin, tihi 215 obnovitelj. Sveti duh, Astrolab. Srce na usnama. Hodočašće: horizont, ništavilo, pustinja... Samo pesak pred nama, izazovni labirint. Put vere, Ararat odavno spava u 220 nama... Da hodočašće bude blagost dečjeg dlana, nevinost novog dana, najbolji prijatelj. Da Novi Čovek bude lepršava snaga Zorbe, unutrašnji mir Bude. Otac, tvorac- 225 svedržitelj. Čista misao, spasitelj. Sin, tihi obnovitelj. Blažen, mudar, bogomdan. Sveti duh, Astrolab. Izabela, Luna, Lazar... Dux vitae, dia voluptas. Naslednici kralja 230 svetlosti. Gospode, prosvetli nas. Pastir, stado, Elizej. Otac, tvorac- svedržitelj. Slikar, mudrac i orfej. Sin, tihi obnovitelj. Bistra reka, čedni slap. Sveti duh, Astrolab. 235 Gordi Stefan Nemanja. Otac, tvorac- svedržitelj. Mudri Rastko, neimar. Sin, tihi obnovitelj. Sveta Gora, Hilandar. Filotej, Iviron, Karakal. Kastamonit, Zograf, Ksenofont. Esfigmen, Lavra, 240 Dohijar... Arhimandrit bogomdan. Sveti duh, Astrolab. Svitac, svetac, krstitelj. Otac, tvorac-svedržitelj. Srodna duša, spasitelj. Sin, tihi obnovitelj. Novi Čovek-aqvarius. Skok u svetlost, 245 spiritus. U inat tebi, mizantrope, put vere, hominis. Od letargije do liturgije, u grudima Oziris. Blažen, mudar, bogomdan. Sveti duh, Astrolab. Hodočašće, horizont... 250 U srcu Vizantija, San, Eros, Tanatos. Ništavilo, pustinja... Samo pesak pred nama, Arkadija prizvana. Put želje, vjeruju. Sveti duh, Astrolab. Znatiželja, refleksija. Tragač, pogled 255 unazad. Senka nije projekcija, već duhovni blizanac, utočište, spoznaja, klonirani apostol. Ko se u sebi nije lomio taj ne zna šta je celina. Izdvojena parohija, 260 usamljena monahinja. Manastir Ljubostinja. Model okovane gordosti. Jecaj usred pojanja, razbijeno ogledalo stvarnosti. Sve dok žena ne može patrijarh 265 da postane, neće poći nabolje, neće biti promene. Dosta bratskih lobija, dosta „loža i hramova“, dajmo šansu ženama, s tim i sebi 270 samima, Nigdini prizvanoj, hraniteljki beskrajnoj. Novi Čovek-aqvarius. Skok u svetlost, spiritus. U inat tebi, mizantrope, put vere, hominis. Od letargije do liturgije, u grudima Oziris. Blažen, mudar, bogomdan. 275 Sveti duh, Astrolab. Provincija nije oko nas, provincija je u nama. Hodočašće: horizont, ništavilo, pustinja... Ne prodaj veru za večeru, vera nije na prodaju. Duh je patnja 280 otmena, galerija snovidna. Slušaj himnu Heruvima: Kitaro, Deuter, Andreas. Nek želja stvarnost postane. Freska, zvono, ikonostas. Anonimni besmrtnik, ktitor, arhivolšebnik. 285 Novo lice umiveno, samorodno, nevino. Iz nigdine došao, zlovreme prebrodio. Arhimandrit bogomdan. Sveti duh, Astrolab. Sveto trojstvo, poznanije. Nezabeleženo 290 i ne postoji. Hleb i vino, žitije. Budimo ih dostojni. Sveća, krst, nasleđe. Dux vitae, dia voluptas. Rođenje, budnost, pričešće. Gospode, prosvetli nas. Samo pesak pred nama, izazovni 295 labirint. Put vere, Ararat odavno spava u nama. Pastir, stado, Elizej. Otac, tvorac-svedržitelj. Slikar, mudrac i Orfej. Sin, tihi obnovitelj. Arhimandrit bogomdan. Sveti duh, Astrolab. 300 Despotovac-manastir Manasija, 1998. Feltöltő | Fehér Illés |
Kiadó | Kairos Sremski Karlovci |
Az idézet forrása | Novi čovek |
Könyvoldal (tól–ig) | 7-20. |
Megjelenés ideje | 2016. |
|
Szentháromság (Magyar)
(a letargiától a liturgiáig) Ének I-III Mindketten az igazságot keressük, te a külvilágban, én meg magamban és szívemben, és mindketten megleljük. Ha a szem ép, a külvilágban Alkotót lel, ha a szív ép, akkor benne a világ önmagát szemléli... Fridrich Schiller I Az Atya, Alkotó – Mindent-tartó Ismét csend. Senki sem felel. Mindenki az ősi sötéthez hasonló, magába zárkózott hangokra figyel. Ha jól értettem, mindenki azt várja, feleletem gondolatuk visszhangja 5 legyen. Az ég, ami még most, mint a szédítő magasságokban áttetsző, pőre gondolattá vált, gyümölcsös, végtelen feltámadásokkal, amely ugyanazt a szorongást világítja, 10 mint ugyanaz a nap. Íme, vannak emberek, akik kétségbe vonják az égen született lelkek lehetséges kettészakadását, majd a lét mágneses tere felé közeledve, a gyökér 15 világítótornyának erőterében, egyesülését. Másként hogyan magyarázható az első pillantásra született szerelem? Ezerarcú a szerelem, de a lehetőség is, hogy arcát mindenki megőrizze. Nem számít 20 a külalak, csak az az alak, az árnyhasonulás... Ne feledd, a fényből született sorokat a fénynek kell visszaadni. Ezért zarándokutad ne legyen a zűrzavar tárlata, 25 Utad ne legyen a balgaság dícsérete. A szívet az Itt-csehótól az Ott-csehóig, az istentelentől az elérhetetlenig nyiltan hordják. Hogy megismerd a világot, menetelj. A prizmát 30 mindenki a maga módján forgatja: aki taktikus, célja is van. Akinek célja van, élete vetület... Ám a képzelethez azt adnak, amit lehet és nem azt, amit akarnak. Annyi minden történt már, hogy szinte 35 semmi sem maradt... Sorscsapás, ha nem tudod, mi lesz az Apokalipszis után... Mi lesz veled? Mi lesz a világgal? Mi lesz a fénnyel? Az Apokalipszis nem pusztítás, hanem felfedezés: port a pornak, földet a földnek, 40 lelket a léleknek, leheletet a leheletnek... És ha minden süllyed, a kíváncsiság ne hagyjon el, de a szent magány se. Nem mindig hideg a kő. Lámpással a kezedben hallgasd az önzők vigadozását, a Szerzetesek, a Hold 45 menetoszlopában ismerd fel azokat, akik megteremtik az új Árkádia alapjait, a csend ujjáépítőit tárt szívvel fogadd... Lélektársad a csend, oázis, szövetségesed, legjobb 50 barátod... A hőmezőn a megfagyott őz ködös lehelete az Új Világ, a szűzen születettek, a megáldottak hozadékának testtelen metaforája. A holdcsillanás 55 a kísértethangoknak más rezgést ad és egyre ritkábbá válnak... Ám, a lazításnak ne add át magad. Ezen az Úton szembesülsz még az utolsó eretnekek megvetésével, ami 60 a hiszékeny tömegek, a saját önkívületükbe merültek állandó kísérője. Ne vedd őket észre, belső nyugalmadat ne törje meg. Ha gazságot hordanak magukban, saját 65 vérük mérgezi meg őket, ha meg készek az átlényegülésre, egyszerűen eltűnik a megvetés és holdfénnyel túltelített légtérhez kötött trópusi csend lesz, melyet a kakas az utolsó 70 kísértetek álmát is megzavaró magányos rikoltásával olykor megtör. Első pillantása a hiperrealizmus tükrében számára az érzelmi és szellemi torzó körvonalait hozza. 75 A friss hajnali szélben a kenyér és az arany felismerése fürdeti. Napkeltekor ébredve a valaha is érzett legteljesebb öröm tölti ki és az átváltozás ereje, 80 mely éveken keresztül ilyen bizonytalan tett felé űzte, igazolt lesz... Akkor ismét hallgatással koronáznak. Felelős nem lesz. Mindenki a belső, 85 az őssötéthez nagyon hasonló hangokra figyel. Ha jól érted, mindenki elvárja, hogy válaszod gondolatuk visszhangja legyen. Az ég, amely mint a szédítő magasban 90 áttetsző, pőre gondolattá válik, gyümölcsös, végtelen feltámadásokkal, ugyanazt a szorongást világítja, mint ugyanaz a nap. A vízöntő korszaka különleges 95 átváltozást hoz: az Új Fény Zarándokútját, a tudat neoalkímiáját, a költő megbocsátását és végül... partot, egy síkot a Hegy irányába, a Seholsincs, Isten Fia, a Szentlélek Atyja irányába... 100 Belgrád, 1997. 5. 28. II A Fiú, Csendes Ujjáépítő Apám, íme ismét a senki földjén vagyunk. Az algákkal, fűvel és nedves gyökérzettel körülfont bárka részei ismét szétzúzott hiúságként, az új lehetőségek partján szanaszét hevernek. A barokk fény 105 megismerése utáni vágy mintha jobb Napot szült volna. Ezúttal ne engedd meg, hogy alak és alkat között csatangoljunk, ne engedd meg, hogy az önzés és a filiszter elkápráztasson bennünket, mert másokat 110 megalázva, magunkat aláztuk meg... Taníts meg bennünket, hogyan keressünk a szemünk számára látható távoli túlon, a gyötrődéssel együtt adjál nekünk új szánalomérzetet is, szabadíts meg tévhitünktől, mely szerint 115 az eslő lépés előtt képesek vagyunk a másodikat megtenni, válaszolj a némán feltett kérdésekre: Kinek az elődei vagyunk? Kinek vagyunk föld, és kinek por?... Tudom, mondandód számunkra 120 mondana is valamit, de az, aki tudja, az hallgat. A csend többet mond. A jelenlét mindent elárul... A földről nem emelheted fel azt, aki szorosan hozzátapad. Ha az ősi inkák és maják bölcsességét nem néztük volna le, 125 tudnánk, a föld nem hozzánk tartozik, hanem mi hozzá... Gea, a Földanya gyerekeit sosem feledi. A Szellem Szentélyének koncentrikusan elhelyezett emeletein keresztül vezeti és tanítja őket, hogy 130 lemondással és fohásszal eredeti helyére helyezzék vissza a napot. Elég szemet hunyni. Jöjjön a képek önálló rajzása, mert élni legszebb a nemlétező tárgyak között. Hogyan másként magyarázni, 135 hogy a magzat már az anya méhében álmodik? Hogyan magyarázni, hol élnek az istenek? Hogyan lehet meglelni a szellemtó medrét és a káoszt megszüntetni... Elég a szent magányban önmagunkat nézni, 140 akár a magába zárkózott tükrök múzeumában, hogy a vén mandarinok világáról dalolhassunk. Önmagad csendjének tükröződése légy. Santa soledad! Santa soledad! És semmi áron álomba merülni. 145 Az ördög könnyű zsákmánya a szunnyadó elme, moral insanity – süllyedés az öntudatlan- szakadékba. Az értelem erkölcsi fertője nem az eredendő bűnből ered, hanem a csillagképek saját tömegükbe merülésétől. De, nyaka 150 körül a hurkot mindenki a maga módján köti. A világ emberemlékezet óta matadorillatú és a fennmaradáselv is ősi: üsd le-foszd ki, üsd le-foszd ki!!! A bikaviadal egyetlen szentje a félelem... A bika 155 nem tudja, ki a szelídítő... Ő szinte sosem küzd, kivéve önmagával. De, azok felett, akik nem állnak ellen, mindig szigor uralkodott. Tudatuk Jehova tanújának tükre. 160 A sebzett bika szemében látszik az elődök nyomora. Az elődöké, akik apokalipszisaurával ünnepelték a végzetes és a csodálatos azonosságát... Valahányszor az őrvezetőkre gondolok 165 akik, mert semmibe vették a különbségeket, öltek, akik szerint léteznek mocskosak és tiszták, feketék és fehérek, gyilkosok és hívők, eszmetársak és szembeszállók, északiak és déliek, keletiek 170 és nyugatiak, éjszakázók és éberek, buzgók és restek, bizalmasak és nyiltak; kárörvendve töröm szét az iszony és rettegés tükrét... Ha éppen érdekli önöket, nemzetiségem szerint a korlátolt hegyek felett átrepült madár 175 vagyok. Madár vagyok, aki tudja a Földön és az égen több tárgy és talány van, mint amiről a bölcsészet álmodni képes; madár, amelyik, ahogy Di Vogo mondja, nem egy bolygó akar lenni 180 a galaxisben, hanem galaxis egy bolygóban, csillagkép egy csillagban... Apám, íme ismét a senki földjén vagyunk. Az algákkal, fűvel és nedves gyökérzettel körülfont bárka részei ismét szétzúzott 185 hiúságként, az új lehetőségek partján szanaszét hevernek. Ezúttal ne engedd meg, hogy alak és alkat között csatangoljunk, ne engedd meg, hogy az önzés és a Filiszter elkápráztasson 190 bennünket, mert másokat megalázva, magunkat aláztuk meg... Taníts meg bennünket, hogyan keressünk a szemünk számára látható távoli túlon, szabadíts meg tévhitünktől, mely szerint az eslő lépés 195 előtt képesek vagyunk a másodikat megtenni, válaszolj a némán feltett kérdésekre: Kinek az elődei vagyunk? Kinek vagyunk óceán, és kinek láthatár? Kinek vagyunk föld, és kinek por... 200 Belgrád, 1998. III Szentlélek, Asztrolab (anakreoni mennybemenetel) Az Atya, alkotó-mindent-tartó. A Fiú, csendes ujjáépítő. A Szentlélek, Asztrolábium, Új ember-vízöntő. Ugrás a fénybe, bátorság. Dacból ellened, te mizantróp, a hit útja, hominis. A letargiától 205 a liturgiáig, a mellkasban Ozirisz. Lélektárs, tanár. Atya, alkotó- mindentartó. Őrangyal, valóra-váltó. Fiú, csendes ujjáépítő. Boldog, bölcs, istenadta. Szentlélek, Asztrolábium. 210 Szentháromság, felismerés. Ha nem-jegyzett, nem is létezik. Kenyér és bor, hagiográfia. Legyünk hozzájuk méltók. Gyertya, kereszt, örökség... Atya, alkotó-mindent-tartó. Születés, éberlét, áldozás... A Fiú, csendes 215 ujjáépítő. Szentlélek, Asztrolábium. Szív az ajkakon. Zarándokút: láthatár, űr, pusztaság... Előttünk csak homok, kihívó útvesztő. A hit útja, az Ararát régóta bennünk 220 szunnyad... Hogy a zarándoklat gyerektenyér-áldás, az új nap tisztasága, legjobb barát legyen. Hogy az Új Ember Zorba könnyed energiája, Buddha belső nyugalma legyen. Atya, alkotó- 225 mindent-tartó. Világos gondolat, megváltó. Fiú, csendes ujjáépítő. Boldog, bölcs, istenadta. Szentlélek, Asztrolábium. Izabella, Luna, Lázár... Dux vitae, dia voluptas. Fénykirály- 230 utódok. Uram, jelezzél nekünk. Pásztor, nyáj, Elizeus. Atya, alkotó- mindent-tartó. Festő, bölcs és Orfeusz. Fiú, csendes ujjáépítő. Tiszta folyó, érintetlen vízesés. Szentlélek, Asztrolábium. 235 A büszke Stefan Nemanja. Atya, alkotó- mindent-tartó. Értelmes Rastko, építész, Fiú, csendes ujjáépítő. Szenthegy, Hilandar. Filoteus, Iviron, Karakál. Kastamonitis, Zograf, Xenophón. Esphigmenou, Lavra, 240 Dohiar... Istenadta arhimandrit*. Szentlélek, Asztrolábium. Szentjánosbogár, szent, keresztelő. Atya, alkotó-mindent-tartó. Lélektárs, megváltó. A Fiú, csendes ujjáépítő. Új Ember-vízöntő. Ugrás a fénybe, 245 bátorság. Dacból ellened, te mizantróp, a hit útja, hominis. A letargiától a liturgiáig, a mellkasban Ozirisz. Boldog, bölcs, istenadta. Szentlélek, Asztrolábium. Zarándokút, láthatár... 250 Bizánc, San, Eros, Tanatos a szívben. Űr, pusztaság... Előttünk csak homok, megidézett Árkádia. Hiszik, a vágy útja. Szentlélek, Asztrolábium. Kíváncsiság, visszaverődés. Nyomkereső, 255 visszatekintés. Az árnyék nem vetület, hanem ikerlélek, menedék, felismerés, klónozott apostol. Aki önmagában nem tört meg, az nem tudja, mi az egység. Körülzárt parókia, 260 magányos szerzetesnő. Ljubostinja kolostor. Verettel ellátott büszkeségmodell. Jajszó liturgia közben, széttört valóságtükör. Mindaddig, míg nő pátriárka 265 nem lehet, nem lesz jobb, változás nem lesz. Elég a haveri lobbizásból, elég a „páholyokból és szentélyekből”, a nőknek adjunk esélyt, egyúttal magunknak is, a megidézett Űrnek, 270 végtelen táplálónknak. Új Ember-vízöntő. Ugrás a fénybe, spiritus. Dacból ellened, te mizantróp, a hit útja, hominis. A letargiától a liturgiáig, a mellkasban Ozirisz. Boldog, bölcs, istenadta. 275 Szentlélek, Asztrolábium. A vidék nem körülöttünk van, a vidék bennünk van. Zarándokút: láthatár, űr, pusztaság... A hitet vacsoráért ne add el, a hit nem eladó. A lélek előkelő 280 szenvedés, látomásgaléria. Hallgasd a Kerubok himnuszát: Kitaro, Deuter, Andreas. Váljon valóra a kívánság. Freskó, harang, ikonosztáz. Halhatatlan névtelen, adományozó, varázsellenző. 285 Új mosott, önszülött, érintetlen arc. A sehonnanból jött, rossz időket átvészelt. Istenadta arhimandrit. Szentlélek, Asztrolábium. Szentháromság, felismerés. A nem-jegyzett 290 nem is létezik. Kenyér és bor, hagiográfia. Legyünk hozzájuk méltók. Gyertya, kereszt, örökség. Dux vitae, dia voluptas. Születés, éberlét, áldozás. Uram, jelezzél nekünk. Előttünk csak homok, kihívó 295 útvesztő. A hit útja, az Ararát régóta bennünk szunnyad. Pásztor, nyáj, Elizeus. Atya, alkotó-mindent-tartó. Festő, bölcs és Orfeusz. Fiú, csendes ujjáépítő. Istenadta arhimandrit. Szentlélek, Asztrolábium. 300 Despotovac – Manasija kolostor, 1998. *arhimandrit – pravoszláv egyházi méltóság
Feltöltő | Fehér Illés |
Az idézet forrása | https://feherilles.blogspot.rs/ |
|