Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Goethe, Johann Wolfgang von: Faust (1.2.2.) A Tragédia Első Része. A kútnál (Faust (1.2.2.) Der Tragödie erster Teil. Am Brunnen Magyar nyelven)

Goethe, Johann Wolfgang von portréja
Israel Efraim portréja

Vissza a fordító lapjára

Faust (1.2.2.) Der Tragödie erster Teil. Am Brunnen (Német)

                  Gretchen und Lieschen mit Krügen.

Lieschen:
Hast nichts von Bärbelchen gehört?

Gretchen:
Kein Wort. Ich komm gar wenig unter Leute.

Lieschen:
Gewiß, Sibylle sagt' mir's heute:
Die hat sich endlich auch betört.
Das ist das Vornehmtun!

Gretchen:
                                   Wieso?

Lieschen:
                                             Es stinkt!
Sie füttert zwei, wenn sie nun ißt und trinkt.

Gretchen:
Ach!

Lieschen:
       So ist's ihr endlich recht ergangen.
Wie lange hat sie an dem Kerl gehangen!
Das war ein Spazieren,
Auf Dorf und Tanzplatz Führen,
Mußt überall die Erste sein,
Kurtesiert ihr immer mit Pastetchen und Wein;
Bildt sich was auf ihre Schönheit ein,
War doch so ehrlos, sich nicht zu schämen,
Geschenke von ihm anzunehmen.
War ein Gekos und ein Geschleck;
Da ist denn auch das Blümchen weg!

Gretchen:
Das arme Ding!

Lieschen:
                       Bedauerst sie noch gar!
Wenn unsereins am Spinnen war,
Uns nachts die Mutter nicht hinunterließ,
Stand sie bei ihrem Buhlen süß;
Auf der Türbank und im dunkeln Gang
Ward ihnen keine Stunde zu lang.
Da mag sie denn sich ducken nun,
Im Sünderhemdchen Kirchbuß tun!

Gretchen:
Er nimmt sie gewiß zu seiner Frau.

Lieschen:
Er wär ein Narr! Ein flinker Jung
Hat anderwärts noch Luft genung.
Er ist auch fort.

Gretchen:
                        Das ist nicht schön!

Lieschen:
Kriegt sie ihn, soll's ihr übel gehn,
Das Kränzel reißen die Buben ihr,
Und Häckerling streuen wir vor die Tür! (Ab.)

Gretchen (nach Hause gehend):
Wie konnt ich sonst so tapfer schmälen,
Wenn tät ein armes Mägdlein fehlen!
Wie konnt ich über andrer Sünden
Nicht Worte gnug der Zunge finden!
Wie schien mir's schwarz, und schwärzt's noch gar,
Mir's immer doch nicht schwarz gnug war,
Und segnet mich und tat so groß,
Und bin nun selbst der Sünde bloß!
Doch – alles, was dazu mich trieb,
Gott! war so gut! ach, war so lieb!



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttp://gutenberg.spiegel.de/buch/faust-eine-tragodie-3664/20

Faust (1.2.2.) A Tragédia Első Része. A kútnál (Magyar)

              Gretchen és Lieschen, korsóval

LIESCHEN
A Bärbelchenről tudsz-e hírt?

GRETCHEN
Semmit. Nem járok emberek közé sem.

LIESCHEN
Ma Sibylla megmondta nékem,
Hogy végül ő is csak betört.
Tessék, a gőg!

GRETCHEN
                     Hogyhogy?

LIESCHEN
                                     Bűzlik egy kicsit!
Kettőt táplál, ha most eszik-iszik.

GRETCHEN
Ah!

LIESCHEN
     Megkapta hát végre a magáét!
Hogy’ odavolt a fiújáért!
Csak a séta járta,
A bál, a falutánca,
Csak ő nyithatta meg a sort,
Udvarlója hordta a csemegét, a bort;
Szépségével hej, de nagyra volt,
Nem akadt benne, nem, egy szikra szégyen
Ajándékokat elfogadni szépen.
Csupa enyelgés, csupa csók,
A hímpor végül lekopott.

GRETCHEN
Szegény feje!

LIESCHEN
                     Te meg még siratod!
Amíg a magunkfajta font
És éjjel anyánk le nem engedett,
Ő szerelmesével pipiskedett,
Kispadon meg sötét helyeken
Az idő nem volt hosszu sosem.
Hát most behúzhatja nyakát,
S ölthet vezeklő szőrcsuhát!


GRETCHEN
A fiú bizonnyal elveszi.

LIESCHEN
Ha bolond volna. Míg szabad,
Ide szalad, oda szalad.
Már nincs is itt.

GRETCHEN
                       Nem szép dolog!

LIESCHEN
Ha megfogja, bánkódni fog.
A fiuk letépik koszoruját,
Mi szecskával szórjuk be kapuját. (El)

GRETCHEN (hazafelé tartva)
Hogy’ tudtam szónokolni máskor
A szegény megesett leányról!
Hogy’ kész voltam feddő igékre,
Ha szóba jött a mások vétke!
Hogy’ volt nekem mind feketébb,
Fehérnek sosem elég,
Hánytam a keresztet és adtam a nagyot,
S a bűné most magam vagyok!
De – ami űzött, bűn, feléd,
De jó volt, Istenem!, de szép!



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap