Endrikat, Fred: Transzpoloskaakció (Poloskatranzakció) (Wanzen-Transaktion in Hungarian)

      
Feine Leute hängen echte, alte Bilder
teils als Schmuck, teils als Reklameschilder,
innerhalb der Wohnung ringsum an die Wände.
Es gibt Rubens, Tintorettos und Rembrände.
Diese — und noch viele andre Meister hängen
in den Wohn- und Speisezimmern, oder Wandelgängen.
Feine Leute haben Bilder, Vögel oder Pflanzen,
aber nur in ganz höchst seltnen Fällen haben feine Leute                                                       Wanzen.
1. weil die Tiere sich erschreckend schnell vermehren.
2. weil sie nun mal nicht zum guten Ton gehören.
3. weil sie jucken und zerbeulen zarte Häute.
Summa: Wanzen sind das Privileg für arme Leute.
So vermeidet man das Hausuntier möglichst nach Kräften
wegen dieser wenig angenehmen Eigenschäften.
Aber es gibt Fälle, daß sich Wanzen einquartieren
irgendwo in einen Bilderrahmen, und dort führen
sie ein frisch-fromm-fröhlich-freies Leben.
In dem Schutze eines alten Meisters wirken sie und                                                                     streben.
Ja dort streben sie — sie nisten und sie brüten —
und der alte Rembrandt muß sie — übel oder wohl —                                                                   behüten.
Manchmal wundern sich die allerfeinsten Leute
über Bisse an den Schenkeln, und zerbeulte Häute.
Niemand ahnt es von den nobeln Herrn und Damen,
daß das Unheil nistet überm Bett im goldnen Rahmen.
In den Ritzen spukt und wimmelt es von bösen Geistern.
Das ist die Gefahr beim Kauf von alten Meistern.
Auf diese Weise kann man Wanzen
von hier nach Afrika verpflanzen. —

Jobb emberek eredeti képek-
et aggatnak reklámnak vagy háziéknek.
és így házicsecsebecse lettek
Rubensék, Rembrandték s némi Tintorettek.
Ezek — s más híres mesterek lógva lógnak
falain szalonnak, spájznak, folyosóknak.
Jobb embereknél kép, kanári, virág a jobb-ság,
de jobb ember csak kivételes esetben tart poloskát.
1. mert ez az állatfaj szapora és ijesztő.
2. mert jómodor is van és nem tudja ezt ő.
3. mert ő csípi bőröd ráncosra-pirosra.
Egyszóval szegények kiváltsága a poloska.
Ezért oly nem szívesen látott barátok
eme szörnyek. Mit, barátok? Háziátok!
De olykor befészkelődik a tatár, az eretnek
rejtett zugaiba némely képkeretnek
s ott művészetbaráti életet élhet
védőszárnyai alatt a múlt egy-egy nagy mesterének.
Isten szava szerint sokasodnak, szaporodnak főleg,
s a jó öreg Rembrandt rajtunk legelteti őket.
Csodálkoznak is a jobbízlésű népek,
ki lehet megkóstolója combnak és fenéknek.
Nem sejtik a finom urak és a dámák,
hogy a vész fészkei aranymívű rámák.
Ártó szellemek siserahada ott van:
mesterművek adásvétele nem rizikótlan.
E felfedezés nincs hiába:
a poloska így áttelepíthető Afrikába.
       
   
   
Megjegyzésem. Az az osztrák-magyar bölcsesség járta hajdan, hogy „Pesten enni, Bécsben aludni.” Ezek szerint Bécsben nem volt poloska. A fenti versből viszont arról értesülök meglepetten, hogy ez a népi bölcsesség nem is lehetett maradéktalanul valósághű, és hogy sem Hegyeshalom, sem az indogermán nyelvek sem jelentenek védelmet a poloskák ellen.