Ringelnatz, Joachim: A bocsánatkérés (Die Bitte um Verzeihung in Hungarian)

Es schneidet mir deine Bitte

„Verzeihe mir“, ins Herz hinein.

Daß ich viel lieber durchlitte

Das, was verziehen will sein.

Und möchte selber nicht missen

Die Liebe, die mein Falschtun rügt.

Weil eins von zwei Gewissen

Uns beiden doch nicht genügt.

Verziehen ist. — Verzeihe

Nun du! Du hast zu viel geweint.

Und segeln wir fromm ins Freie.

Da wieder die Sonne scheint.

Fohászod, a „Bocsáss meg!“

mélyen a szívembe váj.

Sokkal inkább szenvedek

Attól, mi oldozást vár.

És híjával én se legyek

Cselt büntető szerelemnek.

Lelkiismeretből csak egy

Nem lesz elég mindkettőnknek.

A bocsánat — tőled jöjjön!

Hagyd a könnyek záporát,

Vitorlaként közös öröm,

S nap sugara járjon át!