Ringelnatz, Joachim: Tavasz (Frühling in Hungarian)

Die Bäume im Ofen lodern.
Die Vögel locken am Grill.
Die Sonnenschirme vermodern.
Im übrigen ist es still.

Es stecken die Spargel aus Dosen
Die zarten Köpfchen hervor.
Bunt ranken sich künstliche Rosen
In Faschingsgirlanden empor.

Ein Etwas, wie Glockenklingen,
Den Oberkellner bewegt,
Mir tausend Eier zu bringen,
Von Osterstören gelegt.

Ein süßer Duft von Havanna
Verweht in ringelnder Spur.
Ich fühle an meiner Susanna
Erwachende neue Natur.

Es lohnt sich manchmal, zu lieben,
Was kommt, nicht ist oder war.
Ein Frühlingsgedicht, geschrieben
Im kältesten Februar...

Nyers faág lobog, kályhában.
Madárka grillen csábít.
A napernyők szétmállásban.
Amúgy meg a csend kábít.

Kidugja kis fejét a spárga,
hisz konzerv szája tátva.
Kúszik tarka műrózsa szára,
bírja farsangi girland háta.

Valami meg, csengő hangon,
Rávette a főpincért,
Hogy ezernyi tojást hozzon,
Egy húsvéti tokhalét.

Édes illatú Havanna
Karikázik, kész festészet.
érzem, velem a Zsuzsanna,
Újra ébred a természet.

Megéri ám azt szeretni,
mi jön – nem, mi volt vagy van.
S már tavaszi verset írni
Február fagyjaiban...