Fontane, Theodor: A Kérdőjel marad (Die Frage bleibt in Hungarian)

Halte dich still, halte dich stumm,
Nur nicht fragen, warum? warum?

Nur nicht bittere Fragen tauschen,
Antwort ist doch nur wie Meeresrauschen.

Wies dich auch aufzuhorchen treibt,
Das Dunkel, das Rätsel, die Frage bleibt.

Csöndbe maradj, az okot ne kérdd,
Nem kutakodni: miért? miért?

Nem tolsz keserü kérdést másra.
Minden válasz a víz locsogása.

Meresszed bár bármerre szemed,
Az a Kérdőjel marad, s mered.
   
   
   
    A 3. sor fordításváltozata:
   
   
Csöndbe maradj. Ok? Sose kérdd.
   
   
   
Mint mondják (banálisan): „kénytelen vagyok bevallani” valamit: azt, hogy ezt a verset csak azért fordítottam le, hogy túlszárnyaljam, de legalábbis utólérjem Schneider Alfred (Alfréd?)itt szereplő fordítását. Azt is „kénytelen vagyok bevallani”, hogy nem tudom, sikerült-e... Az ő fordítása nem csak 100 %-ig profi fordítás — ez még nem nagy teljesítmény (nem boszorkányság: technika!), —, hanem KITŰNŐ profi fordítás. Sőt: kitűnő VERS: nem érződik rajta a versfordítások túlnyomó többségének, a legjobbakénak is, „népbetegsége”, a fordításszag, némi erőltetettség, kényszermegoldások... Nem vagyok betegesen szerény ember: hogy megközelítenem sikerült a fordítását, azt tudom. Hogy utólérnem sikerült-e, azt is tudom... remélni.