Klabund: Mi az a filozófia? (Philosophie in Hungarian)

Ein Philosoph schlug einen Kreis.
Wer weiß,
was er damit bedachte.

Und siehe da – wie hingeschnellt
hat sich ein zweiter zugesellt.
Da war es eine Achte.

So gehts den Philosophen meist,
daß sie zwei nackte Nullen dreist
zu einer Acht erheben.

Doch sehn sie das Exempel ein?
Nein!
Wo bliebe sonst ihr Leben?
   
  
  
(1927)

Egy filozóf kört íra le.
Tudjuk-e,
hogy ki ebbül mit olvas?

És ni — de minő hirtelen —
egy másik kör, ni, ott terem.
És lett a körből nyolcas.

A filozófus így vonul
két semmitől pofátlanul
nyolcig ötöl-hatolva.

Értettétek, így mit teszen?
Nem!
Enélkül ő mi volna?
   
   
   
Tökéletesen igaz, hogy a filozófus összehord bármit, ami jól esik neki: ha úgy tetszik neki, akkor a világ szerinte tovább nem osztható önálló részekből épül fel, ha meg úgy tetszik neki, akkor a világ részekre egyáltalán nem bontható kontinuum, ésígytovább.. Többnyire eszibe se jut, hogy egyáltalán odasandítson, hogy hát a „valóságban“ hogyan is működik az a híres úgynevezett „világ“. Meg van róla győződve, hogy a világ köteles az ő logikája szerint működni. Azt mond, amit akar, nem köti semmi, és ha a szónoklatainak feltűnően semmi közük a megfigyelhető „valósághoz“, akkor „Annál rosszabb a valóságra nézve“, mint mondta volt (állítólag) az egyik legkörülajnározottabb, legtalpanyaltabb filozófus.

De hát a költőnek sincs semmi szemére hányni valója, ő is összehordhat hetet-havat... csak érdekes legyen. Ez a lényeg mindkét esetben: érdekesnek kell lennie. És ha mind a filozófus, mind a költő a groteszkségig menően is túl komolyan veszi önmagát — hát olykor az is nagyon érdekes, le a kalappal előttük... még ha a világ őnélkülük sem volna unalmas egyáltalán. — Mindezt Istenbizony őszintén mondom, minden irónia nélkül. Én mind a két fajta kóklert őszintén szeretem, ha jók, és ebben nem vagyok egyedül.

Hozzátehette volna még a költő, hogy a nyolcas, ha lefektetik, a végtelent jelenti. Ettől még nem növekedett volna az általa lenézett filozófia dicsősége: a Végtelen éppolyan absztrakt és megragadhatatlan dolog, mint a Semmi. De ennek ellenére reménytelenül kapkodni utánuk, az dícséretes dolog; ez nem gúny részemről, őszintén így gondolom, és nagyjából így gondolja ezt az egész világ.

A fenti vers távolról sem zseniális, de távolról sem unalmas. Olyan, mint egész európai civilizációnk, amúgy általánosságban.