Rückert, Friedrich: Ég sarkáról bár essen le (Hebt mir von des Himmels Ecken in Hungarian)

Hebt mir von des Himmels Ecken
Nur die trüben Wolkendecken,
Laßt mich nur ins Klare sehn,
Sterne drehn,
Monde gehn,
Und die Sonn' im Glanze stehn.

Denn im Sonn- und Mondenglanze
Und im stillen Sternenkranze
Lächelt mir ein Angesicht;
Hör' ich nicht,
Wie es spricht:
Wir sind ewig Licht im Licht?

Ég sarkáról bár essen le
Már a borús felhők leple,
Tiszta legyen, áttetsző:
Csillag jő,
Hold átsző,
Napfény, derűs, tündöklő.

Mert a Nap és Hold fényében,
Csendes csillagok tükrében,
Mosolygó arc odabúj;
Hogy mit búg?
Nékem súg:
Örök ragyogás vagyunk!