Lichtenstein, Alfred: Búcsú (röviddel a háború színhelyére utazás előtt) (Abschied (Kurz vor der Abfahrt zum Kriegsschauplatz) in Hungarian)

Vorm Sterben mache ich noch mein Gedicht.
Still, Kameraden, stört mich nicht.

Wir ziehn zum Krieg. Der Tod ist unser Kitt.
O, heulte mir doch die Geliebte nit.

Was liegt an mir. Ich gehe gerne ein.
Die Mutter weint. Man muß aus Eisen sein.

Die Sonne fällt zum Horizont hinab.
Bald wirft man mich ins milde Massengrab.

Am Himmel brennt das brave Abendrot.
Vielleicht bin ich in dreizehn Tagen tot.

Peter Scher-nek ajánlva

Halálomig még megköltöm versem.
Csitt, ne zavarjon bajtárs sem.

Háborúban vár halál habarcsa.
Ó, bár ne rína szerelmem arca.

Mi függ tőlem. Én szívesen mennék.
Az anyám sír. Bár acélból lennék.

Nap bukik le a horizont-síkra.
Ledobnak majd kegyes tömegsírba.

Az égen derék égő tűz lebeg.
Tizenhárom nap, s talán holt leszek.