Busch, Wilhelm: Hívságos bilik (Eitelkeit in Hungarian)

Ein Töpfchen stand im Dunkeln

    An stillverborgener Stelle.

Ha, rief es, wie wollt ich funkeln,

    Käm ich nur mal ins Helle.

Ihm geht es wie vielen Narren.

    Säß einer auch hinten im Winkel,

So hat er doch seinen Sparren

    Und seinen aparten Dünkel.

Egy éjjeliedény lenn
  Ült ágyalatti magányban.
Hej, mond, hogy‘ fénylene fényem
  Ott kint, hol a nagyvilág van!

Éppígy sok féleszü tökfej.
  Gubbaszt a sarokba’ hátul,
Időnként rájön az ötperc,
  S ezt-azt képzel be magárul.