Busch, Wilhelm: A Fogavének (Wilhelm Buschnak tulajdonított vers) (Mümmelgreise (Wilhelm Busch zugeschrieben) in Hungarian)

Mümmelgreise, grau und kalt,
sind oft 70 Jahre alt.
Waschen selten sich mit Seife,
rauchen aus 'ner kalten Pfeife,
tragen meistens schäbige Hüte,
schnupfen aus der Tabakstüte.
Oft auch ist die Frau gestorben,
der Geschlechtstrieb ist verdorben,
und zum Wässern lediglich
dient der Schnibbeldiederich.
Zieht er dazu ihn heraus,
geht der Strahl nicht geradeaus,
und auch nicht im hohen Bogen
wirft er seine Wasserwogen.
Nein, ganz langsam, halb im Schlafe,
wie zum Ton der Äolsharfe,
und in größter Seelenruh'
wässert er sich auf die Schuh'.
   
   
   
„Das Wort "Mümmelgreis" ist allerdings von mir zuerst gebraucht; ein Gedicht mit diesem Titel ist aber von irgend einem Proleten unter Mißbrauch meines Namens in Umlauf gesetzt...” (Wilhelm Busch, in einem Brief)

Fogavének, rémesek,
gyakran 70 évesek.
Ritkán mosdóvízben áznak,
gyakran hűlt pipán pipáznak,
Kalap: idő-foga-rágott,
szippantgatnak rossz tubákot.
Gyakran özvegyen maradnak,
nőmezőn már nem aratnak,
habár öntözni elég
az mi mást is tett (de rég!).
Elő is veszik, habár
csorgás jön, nem vízsugár,
nem szép ívben, mint jött régen,
mint a szivárvány az égen.
Sőt, lassacskán, félig alva,
mintha eolhárfa dallna,
ilyen úr (be nem rezel,
de) cipőjére vizel.
   
   
   
Wilhelm Busch, magánlevélben: „A „Mümmelgreis” [= nyámmogó, majszolva eszegető fogatlan vénember] szót valóban én használtam először; de ilyen című verset valami nyomorult alak hozott forgalomba, az én nevemmel visszaélve...” — Ilyesfajta pajzán és gyakran vulgáris sőt trágár verseket a legfennköltebb költők is írtak, de gyakran szégyelték a saját nevükön közzétenni őket, pl. Goethe a maga „A napló” című, hosszú-hosszú versét (l. ott): az arról szól, hogy hogyan akarta ő megcsalni imádott hitvesét egy szobalánnyal, de nem ment neki, az igazi nagy szerelem nem hagyta. Lehet, hogy Busch is csak ködösít levelében, de valójában mégiscsak ő írta ezt a verset, annak ellenére, hogy drasztikusabb az az ismert Busch-verseknél, és színvonala egyébként is alattuk marad, szegényesebb náluk, nem bír kikecmeregni az alsónadrágba rekesztett gondolatkörből. Busch leleményesebb szokott lenni ennél.

Mint Busch gazdagította a német nyelvet a Mümmelgreis szóval, úgy gazdagítom én itt a magyar nyelvet (ha hagyja magát) a „fogavén” szóval.