Busch, Wilhelm: A tömött zsák (Der volle Sack in Hungarian)

Ein dicker Sack - den Bauer Bolte,

Der ihn zur Mühle tragen wollte,

Um auszuruhn mal hingestellt

Dicht an ein reifes Ährenfeld, -

Legt sich in würdevolle Falten

Und fängt 'ne Rede an zu halten.

Ich, sprach er, bin der volle Sack.

Ihr Ähren seid nur dünnes Pack.

Ich bin's, der Euch auf dieser Welt

In Einigkeit zusammenhält.

Ich bin's, der hoch vonnöten ist,

Daß Euch das Federvieh nicht frißt,

Ich, dessen hohe Fassungskraft

Euch schließlich in die Mühle schafft.

Verneigt Euch tief, denn ich bin Der!

Was wäret ihr, wenn ich nicht wär?

Sanft rauschen die Ähren:

Du wärst ein leerer Schlauch, wenn wir nicht wären.

Paraszt ember a teli zsákját,

malomba vitte, hogy megdarálják,

megpihenni, azt le tevé

érett búza tábla mellé, –

's az, hogy kicsit fontoskodjon

felállt, hogy beszédet mondjon:

Én, szólt, egy tömött zsák vagyok.

Ti, kalászok, senkik vagytok.

Vagyok nektek a folyópart

Az, ki titeket össze tart.

Nektek azért vagyok fontos ,

meg ne egyenek a tollasok,

’s befogadó képességem

malomba visz minden évben.

Hajoljatok meg emlékül:

Mik volnátok, nálam nélkül?

A kalászok halkan zengték:

Egy üres zacskó, ha mi nem lennénk.