Faust. Mephistopheles
MEPHISTOPHELES
Mit vonsz e komor járatokba engem?
Nincs ott bent elég vigalom,
A tarka udvari tömegben
Szemfényvesztésre alkalom?
FAUST
E cipőben hozzám ne gyere, régen
Elkoptatta lábad egészen.
Mostan meg csak azért szalad
Fel és le, hogy ne álld szavad.
Nekem nincs nyugtom, hív a Tett,
Az udvarnagy s a tárnok engemet.
A császár látni vágyik, lássa hát
Színről-szine Páriszt és Helenát; –*
Minden férfinak s nőnek leplezetlen
Mintaképét akarja látni menten.
Gyorsan munkára fel! Kell szavam állnom.
-----------------------
* Eredeti kiejtése: Helena, nem Heléna.
-----------------------
MEPHISTOPHELES
Könnyelműn, balgán ígértél, barátom.
FAUST
Nem mérted fel, komám, előbb,
Hová jutunk a trükkjeiddel;
Előbb gazdaggá tettük őt,
Most mulattatni is kell.
MEPHISTOPHELES
Máris kezdhetjük, azt hiszed;
Itt meredekebb ám a grádics,
Ez szűz, idegen terület,
Adósságod merészen megtetézed,
Azt hiszed, idézhetni Helenát is,
Mint Papírszellemét a pénznek.*
Boszorkaszerrel, szellemszélmalommal,
Golyvás törpékkel szolgálok azonnal;
De ördög kedvese, bár senki meg ne vesse,
Nem mehet antik hősnő számba egy se.**
-----------------------
* Ezt a sort, a hozzávaló "tetézed" rímmel együtt, Kálnoky László fordításából vettem kölcsön.
** Ezt a két sort is szívesen kölcsönvenném tőle:
"bár takaros az ördög szeretője,
antik hősnőt mégsem faragsz belőle."
-----------------------
FAUST
Már megint a régi nóta szól!
Ki veled jár, csak ingoványra téved.
Minden, mi gát, mint apját tisztel téged,
Minden új eszközt új bérért hozol.
Egy kis susmus, tudom, s kész az öröm,
Egyet fordulunk, s megvagy a dologgal.
MEPHISTOPHELES
A pogánynéphez nincs közöm,
Annak megvan a maga pokla;
De van egy eszköz.
FAUST
Gyorsan bökd ki, hipp-hopp!*
-----------------------
* Az eredetiben csak: "haladéktalanul".
----------------------------
MEPHISTOPHELES
Fel nem szívesen tárok fensőb Titkot.
A Magányban istennők trónolók,
Nincs Tér köröttük, nincsen Idő sem ott;
A nyelv, mely róluk szól, zavarodott.
Ők az A n y á k !
FAUST (megrettenve)
Anyák!
MEPHISTOPHELES
Beleremegsz?
FAUST
Az Anyák! Anyák! – Oly idegen ez!
MEPHISTOPHELES
Hát az. Istennők, ismeretlenek
Nektek halandóknak, nekünk nevezhetetlenek.*
Utánuk majd a Mélyek Mélyét vájod;
A te hibád, hogy szükségünk lett rájuk.
-----------------------
* Ered.: Tőlünk nem szívesen nevezvék.
-----------------------
FAUST
Merre az út?
MEPHISTOPHELES
Nincs út! A Járatlan felé
A Járhatatlanba; egy Út a Kéretlen felé
A Kérlelhetetlenbe. Kész vagy-e? –
Nem lakatot kell letörni, reteszt se,
A Magányok űznek körbe-keresztbe.
Tudod, mi a Magány Kietlene?
FAUST
Légy fukar bölcsességeidben,
Boszorkánykonyha-bűz van itten,
Mintha régmúlt kor bűzlene.
Nem kellett világba merülnöm?
Űrtant ürítenem s ürülnöm? –
Ha szólt Eszem s Szívem szerint Szavam,
az Ellentmondás kétoly hangosan;
Hogy még házam is fejemre ne dűljön,
Jeges Magányba kellett menekülnöm,
S hogy ne kelljen magamban elrohadnom,
Magam végül az Ördögnek eladnom.
MEPHISTOPHELES
S a széles óceánt ha általúszván
Szemlélnéd a Határtalant,
Ott látnád még, hogy fut hullámra hullám,
Habár a mélység torka vár alant.
Ott látnál valamit. Látnál a felszínt,
Elcsitult tenger zöldjét szelni delfint,
Látnád, felhő, nap, hold, csillag repül fenn;
Semmit sem látsz az örök-messzi Űrben,
Nem hallasz léptet, hol te jársz,
Nem lelsz Szilárdat, hol megállsz.
FAUST
Úgy szólsz, mint Müsztagógoszok* csapatja,
A hű Neophütoszokat becsapva,
Csak fordítva. Te Űrbe küldesz engem,
Hogy ott Tudásom s Erőm megnöveljem;
Alkudozol, hogy én legyek a macska,
Ki gesztenyéd a tűzből kikaparja.
De csak munkára! Ki fogjuk kutatni;
Semmidben remélek a Mindenre akadni.
-----------------------
* Akik beavatták a "neofitákat" az eleusziszi misztériumokba.
-----------------------
MEPHISTOPHELES
Elismerésem, elváltunk előtt.
Látom, hogy ismered az Ördögöt.
Fogd ezt a Kulcsot itt.
FAUST
Nem nagy dolog.
MEPHISTOPHELES
Vedd kézbe, s lebecsülni nem fogod.
FAUST
Megnő a kezemben! Villogni kezd!
MEPHISTOPHELES
Látod már, mit kap, ki megkapja ezt?
A Kulcs szimata jó helyre irányoz,
Csak azt kövesd, és levisz az Anyákhoz.
FAUST (megremegve)
Az Anyákhoz! Ez mindig mellbe ver!
Mi ez a szó, hogy nem viselem el?
MEPHISTOPHELES
Korlátolt vagy, kit új szó megzavar,
S hallani csak már hallottat akar?
Ne zavarjon semmi, bárhogy cseng is utólag,
Jó ismerőse vagy nem egy furcsa dolognak.
FAUST
Megkövülttől nem várom üdvömet,
Az ember jobb része a Döbbenet;
Bár a világ azt drágán adja néki,
A Borzongatót, megrendülve, érzi.
MEPHISTOPHELES
Hát szállj alá! Mondhatnám úgy is: szállj fel!
E kettő egy. Fuss a Keletkezettől
Az Alakok eloldozott Terébe!
Meríts Gyönyört a Régen-Elveszettből;
Ködgomoly lesz a sok nyüzsgő Alakból:
A Kulcsot rázva tartsd távol magadtól.
FAUST (tűzbe jön)
Jó! Megragadva kapok új Erőre,
Keblem kitágul, oda, a nagy Műre.*
-----------------------
* Pontosabban: " kitágul, oda a nagy Mű felé". Kálnoky: "mellem kitágul a nagy tettre készen." – A nagy Mű talán az Opus Magnumra is utal, az alkímia legfőbb céljára, a Bölcsek Kövének megalkotására, de Wagner Homunculus-csinálását is nagy műnek nevezi a Famulus a II. Felvonásban.
-----------------------
MEPHISTOPHELES
Mutatja végül egy izzó Tripúsz:*
A legmélyebb mély Ősalapba jutsz.
Fényében az Anyákat látod ott;
Némelyük ül, más áll vagy jár, mozog,
Ahogy jön. Alakulás, Átalakulása,
Az örök Gondolat örökös Mulatása.
Minden Teremtmény Ködképe között
Téged nem látnak, csak árnyakat ők.
Helyén legyen szíved, nagy a veszély,
És menj egyenest a Tripúsz felé,
Érintsed meg a Kulccsal!
-----------------------
* Tripúsz: háromláb. Mint az a háromláb, amelyet Hérklész rabolt el az Apollón-szentélyből.
-----------------------
(Faust határozott parancsoló mozdulatot tesz a kulccsal)
MEPHISTOPHELES (szemével követve)
Így a jó!
Követ, mint jó szolga, szófogadó;
Szellemed nyugodt, Jósorsod emel,
Mire észreveszik, már itt leszel.
S ha egyszer itt vagy már vele,
Az Éjből Hőst, Hősnőt hívhatsz ide,
Elsőként merészkedve eme Tettre;
Meg van téve, s te vagy, ki végbevitte.
Akkor kell, mágikus Hatásra, ekképp
A tömjénfüstnek válni Istenekké.
FAUST
És most?
MEPHISTOPHELES
Törjön egész Valód a Mélybe,
Merülj toppanva, fel toppanva mész te.
(Faust toppant és elmerül)
Csak aztán a Kulcsnak hasznát vegye!
Kíváncsi vagyok, hogy visszajön-e.