Goethe, Johann Wolfgang von: Szerető minden alakban (Liebhaber in allen Gestalten in Hungarian)

Ich wollt, ich wär ein Fisch,
So hurtig und frisch;
Und kämst du zu anglen,
Ich würde nicht manglen.
Ich wollt, ich wär ein Fisch,
So hurtig und frisch.

Ich wollt, ich wär ein Pferd,
Da wär ich dir wert.
O wär ich ein Wagen,
Bequem dich zu tragen.
Ich wollt, ich wär ein Pferd,
Da wär ich dir wert.

Ich wollt, ich wäre Gold,
Dir immer im Sold;
Und tätst du was kaufen,
Käm ich wieder gelaufen.
Ich wollt, ich wäre Gold,
Dir immer im Sold.

Ich wollt, ich wär treu,
Mein Liebchen stets neu;
Ich wollt mich verheißen,
Wollt nimmer verreisen.
Ich wollt, ich wär treu,
Mein Liebchen stets neu.

Ich wollt, ich wär alt
Und runzlig und kalt;
Tätst du mir's versagen,
Da könnt mich's nicht plagen.
Ich wollt, ich wär alt
Und runzlig und kalt.

Wär ich Affe sogleich,
Voll neckender Streich';
Hätt was dich verdrossen,
So macht ich dir Possen.
Wär ich Affe sogleich,
Voll neckender Streich'.

Wär ich gut wie ein Schaf,
Wie der Löwe so brav;
Hätt Augen wie's Lüchschen
Und Listen wie's Füchschen.
Wär ich gut wie ein Schaf,
Wie der Löwe so brav.

Was alles ich wär,
Das gönnt ich dir sehr;
Mit fürstlichen Gaben,
Du solltest mich haben.
Was alles ich wär,
Das gönnt ich dir sehr.

Doch bin ich, wie ich bin,
Und nimm mich nur hin!
Willst du beßre besitzen,
So laß dir sie schnitzen.
Ich bin nun, wie ich bin;
So nimm mich nur hin!

Mi kéne lenni? Hal!
Az fürge, inal;
Jönnél te pecázni,
Nem kéne cicázni.
Mi kéne lenni? Hal!
Az fürge, inal.

Mi kéne lenni? Ló!
Ínyedre való.
Lennék a fiáker,
Véled ami jár-kel.
Mi kéne lenni? Ló!
Ínyedre való.

Mi kéne lenni? Pénz,
Nem fél, de egész.
És hogyha kiadtál,
Már vissza is hozatnál.
Mi kéne lenni? Pénz,
Nem fél, de egész.

Mi lenni, mi? Hű,
S frissüljön a szű;
Ígérem az égre,
Hogy én soha félre...
Mi lenni, mi? Hű,
S frissüljön a szű.

Mi lenni? Öreg,
Ráncoska, hideg;
Mert az ha nem állt jót:
„Nem az én hibám vót!"
Mi lenni? Öreg,
Ráncoska, hideg.

Lennék majom is,
Terhes, de muris;
Agyadra ha mennék,
Lennék fura vendég.
Lennék majom is,
Terhes, de muris.

Lennék mint kos erős,
Mint oroszlán, a hős,
Hiúzszemem forogna,
Lennék ravaszdi róka.
Lennék mint kos erős,
Mint oroszlán, a hős.

És bármi alak legyek,
Te is magadra vegyed;
Ily tulajdonokkal
Tied leszek okkal.
És bármi alak legyek,
Te is magadra vegyed.

De vagyok, ki vagyok,
Legyek vagyonod.
Hogyha vársz finomabbat,
Faragd ki magadnak.
Aki vagyok, vagyok;
Legyek vagyonod!
   
   
   
Ígérem az égre, / Hogy én soha félre... és Mi lenni, mi? Vén. Ha ezt nem értettem és fordítottam félre, akkor ez elképesztő ötlet. „A napló — Das Tagebuch” c. versében (l. ott, a Bábelen) elmeséli Goethe, hogy igenis megpróbált félre..., csak nem ment neki, tehát végülis nem szegte meg az ígéretét. Ami elképesztő, az az, hogy vén szeretne lenni, mert akkor ha AZ nem ÁLL (egy jót) neki, akkor azt a vénségre lehet fogni... De „A napló”-ban éppen ellenkezőleg az ÁLL (tessék, már megint!), hogy amikor ÁLL-hatatlanságában kétségbeesetten a feleségére gondolt, akkor mindjárt működőképesek lettek a hormonjai, de akkor már nem akarta megcsalni hormoncsalogató hitvesét a hormonnemcsalogató szobalánnyal. Micsoda testi kicsiség, és micsoda szellemi nagyság!

A többi bohókás vágyálmot is megirigyelhetné egy Wilelm Busch is, egy Ringelnatz is...