Schiller, Friedrich: Elragadtatással Laurához (Die Entzückung an Laura in Hungarian)

Laura, über diese Welt zu flüchten

Wähn' ich - mich in Himmelmaienglanz zu lichten,

Wenn dein Blick in meine Blicke flimmt;

Ätherlüfte träum' ich einzusaugen,

Wenn mein Bild in deiner sanften Augen

Himmelblauem Spiegel schwimmt.

Leierklang aus Paradieses Fernen,

Harfenschwung aus angenehmern Sternen

Ras' ich in mein trunknes Ohr zu ziehn;

Meine Muse fühlt die Schäferstunde,

Wenn von deinem wollustheißen Munde

Silbertöne ungern fliehn.

Amoretten seh' ich Flügel schwingen,

Hinter dir die trunknen Fichten springen,

Wie von Orpheus' Saitenruf belebt;

Rascher rollen um mich her die Pole,

Wenn im Wirbeltanze deine Sohle

Flüchtig, wie die Welle, schwebt.

Deine Blicke - wenn sie Liebe lächeln,

Könnten Leben durch den Marmor fächeln,

Felsenadern Pulse leihn;

Träume werden um mich her zu Wesen,

Kann ich nur in deinen Augen lesen:

Laura, Laura mein.

Laura, e világon beleélem

Magam ítt mennyei dicsőségbe,

Ha pillantásod szememben villant,

Vagyok veled csodás, éteri térben,

Amikor arcom a szelíd szemedben,

Annak égszínkék tükrében csillant.

Líra hangja messzi paradicsomnak,

Hárfa zenéje fénylő csillagoknak

Rohanva részeg fülemben csendült:

Múzsám érzi jöttét pásztorórának,

Ha hangját hallom a kéj teli szádnak,

A sötét tónus mind elmenekült.

Látom Ámornak szárnyait csapkodni,

Mögötted részeg fenyőket táncolni,

Ki-ki Orfeusz húrjára mozdult:

Pólusok gyorsabban pörögnek vélem,

Amikor lábad tánca az örvényben,

Mint a hullám, lebegve elsimult.

Nézésed, ha mosolyog benne szerelem,

Márványon áthatol, s leteper engem,

A szikláktól erőt kölcsönözvén:

Megvalósulnak álmok körülöttem,

Szemedből tudom olvasni kedvesem:

Laura, Laura te vagy enyém.