Artmann, H. C.: kunyhoja elott.. (vor seiner hütt in Hungarian)

vor seiner hütt
im laubwald steht
der anachoret;
die sonn berührt den horizont,
die Wetterfront
will schon zu bett.

es tiriliert der vögel schar
ganz wunderbar,
der kläusner hängt den baß dazu,
auf ich und du,
mit haut und haar.

wohl dem, der so den tag verbringt,
wenns ihm gelingt,
und parallel mit fink und star,
recht sternenklar,
sein credo singt.

látsz egy zöld  erdőt,
s kunyhója előtt
remete áll ott:  
lebukott már a nap, sugár
s ő fáradt már,
aludni vágyott.
 
de hallja madarak dalát,
mit megcsodált,
remete vígan zümmögött,
szívükből jött,
mind muzsikált.
 
örül, ki jól töltve napját,
sikert talált,
s madarakkal együtt akár,
fent csillag már,
fújja dalát.