Storm, Theodor: A távoli M.-hez (An die entfernte M in Hungarian)

Eilende Winde,
Wieget euch linde,
Säuselt mein Liedchen der Lieblichen vor;
Vögelein, singet,
Vögelein, bringet
Töne der Lust vor ihr lauschendes Ohr!
Öffne dich, Rose,
Schwellet, ihr Moose,
Reiht euch, ihr Blumen, zum duftigen Strauß;
Weilt ihr am Herzen,
Horcht ihren Scherzen,
Bannet den trübenden Kummer hinaus.
Schimmernde Sterne,
Strahlt aus der Ferne
Himmlischer Höhen ihr Freude und Lust,
Freundliche Sterne,
Wärt ihr nicht ferne,
Leuchtet ihr, tröstend die liebende Brust.

Siető széllel
Ringatózz szépen,
És vidd dalom kedvesem elébe;
Madarak fújják,
Madarak súgják
Öröm hangját kedvesem fülébe!
Nyílj csak ki rózsa,
Zöldülj mohácska,
Virág kötődj színes csokorba;
Simulj szívéhez,
Járulj kedvéhez,
És űzd el a bánatát, gondokat.
Fénylő csillagok,
Fentről ragyogjatok,
Vidámságot szórva s ég örömét,
Óvó csillagok,
Bár messze jártok,
Ragyogjátok be vigasszal lelkét.