Dickinson, Emily: (Pataktól függeni) ((The Well upon the Brook) in Hungarian)

The Well upon the Brook
Were foolish to depend —
Let Brooks — renew of Brooks —
But Wells — of failless Ground!
   
  
(1866)

Pataktól függeni
Volt a Forrás bolond —
Frissítsen Patakot — Patak —
Forrást — a Szűzi Föld!
   
   
   
   Alternatív megoldások.

   (Amit „meg kell oldani”, az ez:

   1. az eredetiben a „ground” szó áll, és az nem csak „föld”-et jelent, hanem „talaj"-t és „alap”-ot is. A különbség ugyan csekély, de a talaj szó talán mégis jobban beleillik ebbe a forrásszimbólumba, az „alap” pedig még inkább: kívánatos, hogy vizet ne víz tápláljon (ered.: „újítson meg"), hanem maga a föld, valami nem-víz, sőt: valami őseredeti szubsztancia és létünk alapja. [Tudományos szempontból ez természetesen abszurdum, mert a patakok, folyók vizét nem saját magából izzadja ki a föld vagy a talaj, hanem esők vize az a víz, de a képalkotás, a világnak költői módon való szemlélése szempontjából ez tökéletesen irreleváns; egyébként ezen az alapon mondhatná azt is a vers, hogy a patakok, folyók vize nem a földből származik, hanem az Égből, és az is költői gondolat volna; de itt most nem ezt mondja.] —

   2. Eme nyúlfarknyi vers feltűnő „dísze" a ríme. Nem is igazi rím, csak „félrím" (slant rhyme), mert a magánhangzó nem azonos benne, de a két (nem csak egy) utolsó magánhangzó, -nd, nagyon szuggesztívan összecseng. Szerintem leleményesebb és szuggesztívabb ez, mint amilyen mondjuk ground — bound, sound, round, found, pound stb. volna, pedig azok igazi, „tiszta”, de kézenfekvő rímek. Bolond — Föld is ilyesfajta dickinsonos félrím, de kevésbé szuggesztív, mert nem két  mássalhangzó ismétlődik meg, hanem csak egy. Föld — old, vagy halld, neveld, küld, áld stb. jobb volna, de sajnos nem illenek ide...)

   Legyünk formalisták és próbálkozzunk, egy kissé szabadosabban is akár:

Pataktól függesz-e?
Botor Forrás, felelj!
Tápláljon Patakot — Patak —
Forrást — szilárd Talaj!

   (l-j; nem pontosan olyan, mint az eredeti, de emlékeztet rá)

   vagy:

Pataktól függeni
A Forrás volt botor —
Tápláljon Patakot — Patak —
Forrást — az ős Határ!

   (t-r)

   Ez az utóbbi kevésbé jó a „határ" szó jelentése miatt, mert jelenti ugyan a falu körüli földeket is, de nem eléggé absztrakt és általános ehhez a képhez képest és ahhoz, amit ez a kép potenciálisan szimbolizál, és ami valóban könnyen lehetett E. Dickinson „mondanivalója": hogy (egy szellemnek?) nem másik szellemtől kell függenie, hanem az ősalaptól, mint ahogyan a források is az ősi anyaföldből táplálkoznak vagy újulnak meg, tehát nem a saját elemükből, „anyagukból”. Például igazi nagy költőnek nem más költők műveiből kell inspirációt meríteniük, bármennyire óriási költők is azok, hanem valami másből, valami őseredetiből, létünk alapjából:

Pataktól függ botor
Forrás — hát csak szelep? —
Tápláljon Patakot — Patak —
Forrást — biztos Alap!


   Mint rím bolond — grund volna a legjobb, ez ugyanaz a szó, mint a ground, de sajnos magyarul csak speciális jelentése van, és a stílusértéke sem megfelelő: familiáris. De azért megkockáztatható ez is: ha ez némi szarkazmust visz a versbe, az nem idegen E. Dickinsontól:

Pataktól függeni
Volt a Forrás bolond —
Frissítsen Patakot — Patak —
Forrást — az ősi Grund!



   Szűzi, szilárd, ős, ősi, biztos: az eredetiben: „tévedhetetlen” (mivel nem másodlagos).

   (Lehet a vers alapja valamilyen személyes tapasztalat is, pl. E. Dickinson túlságosan beleélte magát valamilyen okos ember vagy talán egy nagy költő (Keats? Elizabeth Barrett Browning?) szellemi világába és ez által ideig-óráig lemondott saját szellemi önállóságáról, de aztán kigyógyult eme tévedéséből. Az biztos, hogy a versei még csak nem is emlékeztetnek a tőle annyira csodált Keats, Browning vagy bármely más költő verseire.)