Dickinson, Emily: (Haláldér ült az Üvegen —) ((The Frost of Death was on the Pane —) in Hungarian)
|
(The Frost of Death was on the Pane —) (English)The Frost of Death was on the Pane — Our passive Flower we held to Sea — We pried him back Till all her helpless beauty bent We hated Death and hated Life
|
(Haláldér ült az Üvegen —) (Hungarian) Passzív virágunk Tengeren Löktük odébb Végül a védtelen szépség konyult Gyűlöltünk Halált s Életet — Mit jelenthet az, hogy „Tengeren, Hegyen, Napon vittük (ered.: ezekhez „tartottuk oda” (?)) passzív virágunkat"? Talán azt jelenti ez, hogy „locsoltuk mi azt — a napra vittük melengetni” — ? Ha csak ezt jelenti, akkor ez még hiperbolának is minden mértéken felül el van túlozva; de az is lehet, hogy „tényleg” a tengerre, a Napra vitték, vagyis afféle misztikus fantáziajelenettel van dolgunk: eget-földet megmozgatnak, hogy a fagy azaz a halál ne ragadja el a (feltehetőleg szimbolikus) virágot, vagyis hogy legyőzzék a halált, és alighanem kudarcot vallanak. És mi van a hegyekkel? Talán csak nem vitte föl a hegyekbe azt a virágot Emily a hímnemű barátjával együtt, hogy a nap könnyebben fölmelegítse, és ezátal megmentse a haláltól? Emily Dickinsontól szinte semmi sem hökkenthet már meg. De hát mit tesz általában a költészet, a kevésbé excentrikus költészet is? Egyszerű dolgokat nagyít fel, mitikusan jeleníti meg őket, vagy mint mint bűvészmutatványokat, de legalábbis mint rendkívüli jelenségeket. (Persze nem a Szabolcska Mihály-fajta „költészet” amelyben, Karinthy szavával, „nincsen semmi, ámde az legalább érthető”...) A fordítás sajnos egyáltalán nem pontos. Például az, hogy „Ön-testünk volt a pajzs A két küzdő között”, úgy hangzik az eredetiben, hogy „saját magunkat ékeltük be őközé [hímnemű; = a Halál Fagya?] és őközé [nőnemű; = a virág?]”, tehát ha jól értem, a Halál és a virág közé. Az sem világos az eredetiben, hogy minek a peremén oson, azaz kúszik a Fagy:a „he” (ő, hímnemű) szó vonatkozhat a napra is meg a virágra is, illetve nyelvtanilag egyikre sem, mert mind az egyikre, mind a másikra az „it” (= az; semleges) névmással kellene utalni. Kiút se benn se kinn — ered. szó szerint: nem volt hova menni.
|