Dickinson, Emily: (A Béka hosszú sóhaja) ((The long sigh of the Frog) in Hungarian)

The long sigh of the Frog
Upon a Summer's Day
Enacts intoxication
Upon the Revery —
But his receding Swell
Substantiates a Peace
That makes the Ear inordinate
For corporal release —
   
   
   
(1876 körül)

A Béka hosszú sóhaja
Iktat kábulatot
Egy Nyár-Nap folyamán
A Révület fölé —
De a Lelappadás
Oly Békét foganatosít
Amelytől túlhallja a Fül
A test kibocsátásait —
   
   
   
A vers anatómiai halandzsának tűnik, de nem a halandzsázás jellemező Emily Dickinsonra, csak a groteszkségig menő absztrakt fantáziálgatások és gondolatkísérletek. Egyébként az a benyomásom, hogy jó néhány más verséhez hasonlóan ez is csak ki nem dolgozott versvázlat, futó ötlet vagy benyomás. A béka lélegzetvétele valószínűleg nem a békának okoz kábulatot, hanem annak, aki nézi (hallja is?), mivel túl nagyot sóhajt. Eszembe jut Phaedrus meséje, a Felfuvalkodott béka: akkora akart lenni, mint az ökör, és szétpukkadt; könnyen meglehet, hogy Emily Dickinson fejében is ott motoszkált ez a téma. Talán olyasvalamit pedzeget itt, hogy ha túl sok külső jelét adjuk révületünknek, az részegséget, szó szerint: „alkoholmérgezést” okoz. Hogy miért éppen nyáron, azt nem tudom, alighanem ez képviseli a redundanciát, a logikailag felesleges és a művészet szempontjából nélkülözhetlen részletek, díszíőelemek, hangulatfestések stb. jelenlétét, de az sincs kizárva, hogy nyáron tényleg nagyobbat sóhajt a béka... A vers második felét még nehezebb értelmezni. Amikor a béka mellkasdagadása „visszavonul” azaz lelappad, akkor megszűnik bent a feszültség, ez „békét”, lelki sőt szellemi egyensúlyt, felülemelkedést inspirál annak, aki ezt látja. A légkieresztésről eszébe jut a magasabbrendű szellemi állapotnak, hogy őt zavarják a test légkibocsátásai, „a fül túl hangosaknak tartja őket”. A szájon vagy orron át történő légkibocsátásnál nyilván zavaróbbak az alsó légkibocsátások... Könnyen meglehet, hogy erre céloz egyébként illemtudó hölgybárdunk. Hogy ebben huncut illetlenséget is kell-e látnunk vagy pusztán csak „tudományos” objektivitást, azt nem tudom eldönteni.