Lindsay, Vachel: Mit mondott a sírásó (What the Sexton Said in Hungarian)

Your dust will be upon the wind
Within some certain years,
Though you be sealed in lead to-day
Amid the country’s tears.

When this idyllic churchyard
Becomes the heart of town,
The place to build garage or inn,
They’ll throw your tombstone down.

Your name so dim, so long outworn,
Your bones so near to earth,
Your sturdy kindred dead and gone,
How should men know your worth?

So read upon the runic moon
Man’s epitaph, deep-writ.
It says the world is one great grave.
For names it cares no whit.

It tells the folk to live in peace,
And still, in peace, to die.
At least, so speaks the moon to me,
The tombstone of the sky.

Porotokat a szél viszi
Nem sok éven belül.
Hiába tesznek zár alá,
S a könny szemükre hűl.

Ha majd e bájos temető
A város gyomra lesz,
Annak kocsma, garázs dukál,
Sírkövet sírba tesz.

Ósdi nevetek megfakult,
Porcsontotok beteg,
Kimúlt stramm rokonságotok,
Mi az értéketek?

Ott áll a holdrúnakövön
Sírfeliratotok:
Hogy egy tömegsír a világ,
Egy név se fontos ott.

Békében, úgymond, éljetek
És haljatok bele.
Énhozzám így beszél a hold,
Az égbolt sírköve.