Lindsay, Vachel: Egy neonfényreklámtól ihletett rigmus (A Rhyme About an Electrical Advertising Sign in Hungarian)

I look on the specious electrical light
Blatant, mechanical, crawling and white,
Wickedly red or malignantly green
Like the beads of a young Senegambian queen.
Showing, while millions of souls hurry on,
The virtues of collars, from sunset till dawn,
By dart or by tumble of whirl within whirl,
Starting new fads for the shame-weary girl,
By maggotry motions in sickening line
Proclaiming a hat or a soup or a wine,
While there far above the steep cliffs of the street

The stars sing a message elusive and sweet.
Now man cannot rest in his pleasure and toil
His clumsy contraptions of coil upon coil
Till the thing he invents, in its use and its range,
Leads on to the marvelous CHANGE BEYOND CHANGE
Some day this old Broadway shall climb to the skies,
As a ribbon of cloud on a soul-wind shall rise.
And we shall be lifted, rejoicing by night,
Till we join with the planets who choir their delight.
The signs in the street and the signs in the skies
Shall make me a Zodiac, guiding and wise,
And Broadway make one with that marvelous stair
That is climbed by the rainbow-clad spirits of prayer.

Csak nézem a sokszinü villanyizét,
Vakít, tekeregve szalad szanaszét,
Méregfoga zöld s rikitó ha lila,
Mint fekete királylány tollazata.
És csődül alá tömeg, egymillió,
És hirdeti ő, e kravátli de jó.
Nyílzápora űz, zuhatagba taszít,
Sok szende leányt a divatra uszít.
Belédszugerálja a bamba botor,
Hogy hű de csodás e kalap vagy e bor
Míg szirtfalu, kisszerü utca felett

A csillagos ég dalol üzenetet.
Nem elég a nemünknek a báj s a meló,
A sok suta gépi bigyó mire jó,
Míg nincs kitalálva olyan valami, ,
Mely az ÚJDONATOT VISZI ÚJITANI,
Egy szép nap a Broadway az égbe szalad
Mint szellemi szél odafújta szalag.
És minket az éj az örömbe röpít
A zengedező csodacsillagokig.
Az utcai fénybetü ég-betüt ér,
Lesz bölcs Zodákusom avval a Tér,
S az utca a létra mi égbe vezet
Szivárványruhás szellemeket.