Lindsay, Vachel: A nagyravágyó Csigakirály (The Haughty Snail-King in Hungarian)

Twelve snails went walking after night.
They'd creep an inch or so,
Then stop and bug their eyes
And blow.
Some folks . . . are . . . deadly . . . slow.
Twelve snails went walking yestereve,
Led by their fat old king.
They were so dull their princeling had
No sceptre, robe or ring—
Only a paper cap to wear
When nightly journeying.

This king-snail said: "I feel a thought
Within. . . . It blossoms soon. . . .
O little courtiers of mine, . . .
I crave a pretty boo. . . .
Oh, yes . . . (High thoughts with effort come
And well-bred snails are ALMOST dumb.)
"I wish I had a yellow crown
As glistering . . . as . . . the moon."

Sétálna egy tucat csiga.
Egy rőf után megállt
Szempárt kinyújtani
És kifújni magát.
Iszonyú ... lass- ... sú- ... ság.
Vén kövér királya mögött
A tucat sétálni akar,
De oly lassúdad, lusta had,
Hogy nincs korona, nincs jogar —
Papírcsákók csupán,
Úgy jár a csigakar.

Csigakirály mond: „Érzem én
Itt bent ... Jön a tavasz ...
Ó, csigaudvaroncaim ...
Egy szép ágyast nekem ...”
(Nagy gondolat oly észt kiván, mi vág,
S CSAKNEM buták a jóltáplált csigák.)
„S lenne fejemen sárga korona
Oly fényes akár ... Hold koma.”