Benedek Aladár: Im Spätherbst (Késő ősszel in German)

Késő őszszel szebb az égbolt,

Ha nincs felhő rajta ;

Késő őszszel nem szúr a nap

S nem száll oly magasra.

Villámok haragja sem dul

Szelid késő-őszszel;

Csak vártatva kelt a regg s az

Est oly hamar jő el.

Késő őszszel szűk körökbe

Vágy az ember lelke,

S örül, ha mi csekélyt várt, azt

Valamint föllelte.

Késő őszszel csak mosolygjuk

Mi az előtt bántott

S küzdés helyett a békében

Lelünk boldogságot.

Késő őszszel megbocsátunk

Ellenségeinknek,

Mert ilyenkor ők is inkább

Megkímélnek minket.

Késő őszszel feledésbe

Megyén minden, minden:

A sok dúló zivatar s kár

Drága kertjeinkben.

Késő őszszel érezzük már

A tél szárny-csapását,

S jól tudjuk, hogy a legtöbb sirt

Hová oly megtörve vágyunk

Késő őszszel ássák.

Im Spätherbst ist der Himmel schöner,

wenn es nicht bewölkt ist;

Spätherbst liegt die Sonne nicht hoch

‘d so fest sticht es auch nicht.

Der Zorn des Blitzes führt kein Krieg

in den schönen Spätherbst;

später weckt der nächste Morgen

`d der Abend kommt so schnell.

Im Spätherbst im engen Kreisen,

drängt die Menschen Seele,

‘d froh ist, wenn das bekommen hat,

was er sich ersehnte.

Im Spätherbst lächeln wir darüber,

was uns vorher verletzt hat,

‘d, statt zu kämpfen, in Frieden findet

die Seele Seligkeit.

Im Spätherbst dann verzeihen wir

auch unseren Feinden,

weil zu dieser Zeit, die auch eher

werden sie uns schonen.

Im Spätherbst wird es vergessen

alles was geschehen:

die vielen tobenden Gewitter

in unseren Gärten.

Im Spätherbst spüren wir schon, die

Flügelschlag des Winters,

‚d wir wissen, die meisten Gräber,

auf den wir gebrochen warten,

im Spätherbst tun ausgraben.