Rühelle süketfajd fülbemászót,
Emez meg amazt, de alaposan,
És mégis tudtak váltani pár szót,
Mert összefutottak a villamoson.
Mindjárt kezet szoritottak örömmel,
Szivélyesen mosolyogva sokat,
Nyájas szavakat fuvolázva özönnel,
S kéjjel simogatva nagy hasukat.
Csakhogy egymást azok ott belül hőn
Pokolba kivánták, annyi szent.
És lőn (hogy a vágyuk teljesüljön),
Hogy összefutottak odalent.
....................................
Állattani jellegű pontosítás. Az eredetiben nem siketfajd szerepel, hanem „Taube” azaz galamb. Ez a szó véletlenül azt is jelenti, hogy „süket nő”. Nem valószínű, hogy itt van jelentősége a szóegyezésnek, de tény, hogy a süketség összefügg a füllel, pontosabban a fületlenséggel, az egész költemény pedig (bár csak látszólag) a sületlenséggel.