Nem táncolok lábujjhegyen —
Fene tanulta azt —
De gyakran szellemem, agyam
Extázisba dagaszt.
Ha menne a Piruett —
Kirukkolnék vele
Sok Primadonna sápadna
Sőt őrülne bele.
Volna bár cuki Tüll-Tütüm —
Vagy csűrt-csavart Hajam,
Nem ugrálnék Publikumért
Mint Veréb s mint olyan,
Nem lesz alakom Toll-Golyó,
Sem hópihe-alak
Hogy miután kilibegek
Visszatapsoljanak —
Nem tudja más mit én tudok
Hogy mi a jó Oper —
Plakátok nélkül is van
Telt Ház — Bombasiker —
Valaki nyilván figyelmeztette költőnket, hogy a versei nem fórsriftosak. Erre ő azt válaszolja, hogy ő nem tanulta meg, hogyan kell féllábon ugrálva pipiskedni közönségtapsokért, és nem is érdekli, nem akar tüllszoknyás lábemelgetős ballerina lenni. Sztereotip verseket írni sokkal könnyebb, mint eredeti verseket írni. Az utolsó versszak nyelvtani struktúráját és egzakt jelentését nem sikerült kibogoznom, de nyilvánvalóan olyasfajta gúny a lényege, mint amit írtam. — Here (ejtsd kb. hír, hi[e]r) és opera (aa-p[ə]rə) nem rímel, még Emily Dickinson saját eredeti rímelési technikája (slant rhyme, félrím) szerint sem nagyon; nincs kizárva, hogy ezzel is nyelvet ölt azokra, akik szerint a verseket egyenruhába kell bújtatni. Ez a here — opera rím engem erre a Karinthy-paródiára emlékeztet, bár azért távolról sem annyira rekeszizomrengettető (ha egyáltalán):
És hazamentem és nem volt vacsor
S szóltam a szívemnek: Te beteg fasor...