Dickinson, Emily: (Félve zörgess —) ((Knock with tremor —) Magyar nyelven)
(Knock with tremor —) (Angol)Knock with tremor — These receded to accostal
|
(Félve zörgess —) (Magyar)Félve zörgess — Ők akik belénkkötöttek Némi érdekességet a mondottak ellenére fölfedezni vélek ebben a versben. Például: Mi a csudának kellene bekopogni valahova, ha egyszer fejvesztve menekülni kell, ha van bent valaki? Emily fejében ennek alighanem volt valami logikus értelme; az enyémben nincs. De hát ilyen az élet, nem formál-logikai példatár: ki ne szeretné olykor bevágni maga mögött az ajtót, hadd főjön keserű levében a felesége/anyja/apja/gyereke/kebelbarátja/hazája/Istene, de sajnos nem bír elszakadni tőlük, mert szereti őket? A vers megírására alkalmat adó, kizárólag az irodalomtörténészeket érdeklő érdektelen személyes körülmény a következő lehetett: Emilynknek nincs kedve előszobázni, loholni valakik után, akik őt udvarias, valójában fennhéjázóan elutasító érdektelenséggel fogadnák mint valami teljhatalmú római császárok. Az akkori cézárok (enyhén szólva) belekötöttek alattvalóikba; mai „utódaik” nem küldhetnek senkit halálba vagy száműzetésbe, de ma is ugyanúgy fenn hordják az orrukat. „Eh, mit neked ők?”: az eredetiben: „Mit tudsz te felmutatni nekik?”, vagy esetleg: „Minek kell neked odamenned (show up)?" Te az ő nyelvüket nem érted, nem is akarod érteni, örüljenek annak az ő óriási Egójuknak és csóválják a farkukat. Esetleg arra az újszövetégi mondásra történő célzást is láthatunk itt, hogy „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré", vagyis az adót, ami titeket úgysem érdekel, és fütyüljetek őcsászárságára. — Nem biztos, hogy jól értelmezem a verset, de egyáltalán nem biztos az sem, hogy rosszul. Az „accostal” szóról nem tudnak a szótáraim, lehet, hogy Emily Dickinson szóalkotása. Accost = belekötni valakibe.
|