Cvetajeva, Marina: Versek Blokhoz 17. „Így hát, Uram, obulusom…” (Стихи к Блоку 17. «Так, Господи! И мой обол…» Magyar nyelven)
|
Стихи к Блоку 17. «Так, Господи! И мой обол…» (Orosz)Так, Господи! И мой обол Прими на утвержденье храма. Не свой любовный произвол Пою – своей отчизны рану.
Не скаредника ржавый ларь – Гранит, коленами протёртый. Всем отданы герой и царь, Всем – праведник – певец – и мёртвый.
Днепром разламывая лёд, Гробо́вым не смущаясь тёсом, Русь – Пасхою к тебе плывёт, Разливом тысячеголосым.
Так, сердце, плачь и славословь! Пусть вопль твой – тысяча который? – Ревнует смертная любовь. Другая – радуется хору.
2 декабря 1921
|
Versek Blokhoz 17. „Így hát, Uram, obulusom…” (Magyar)Így hát, Uram, obulusom fogadd el templomod javára! Nem szerelmi szeszélyem dalolom - hazám sebe fáj ma.
Nem fösvény kincsén rozsdazár - gránit, a térdemmel csiszoltam. Mindenkié a hős, a cár, a szent - a dalnok - drága holtam.
Széttördelve a Dnyepr jegét, törve a koporsódeszkát is, húsvétként úszik most feléd Oroszhon - ezerhangu árvíz.
Hát sírj, te szív, fenségesen! Hadd irigyeljen - ezerhányat írunk? - halotti szerelem. Örüljön más a kar dalának.
1921. december 3.
|