Bernhard, Thomas: Mein Weltenstück

Vieltausendmal derselbe Blick
Durchs Fenster in mein Weltenstück.
Ein Apfelbaum im blassen Grün
Und drüber tausendfaches Blühn,
So an den Himmel angelehnt,
Ein Wolkenband, weit ausgedehnt . . .
Der Kinder Nachmittagsgeschrei,
Als ob die Welt nur Kindheit sei;
Ein Wagen fährt, ein Alter steht
Und wartet, bis sein Tag vergeht,
Leicht aus dem Schornstein auf dem Dach
Schwebt unser Rauch den Wolken nach . . .
Ein Vogel singt, und zwei und drei,
Ein Schmetterling fliegt rasch vorbei,
Die Hühner fressen, Hähne krähn,
Ja lauter fremde Menschen gehn
Im Sonnenschein, jahrein, jahraus
Vorbei an unserm alten Haus.
Die Wäsche flattert auf dem Strick
Und drüber träumt der Mensch vom Glück,
Im Keller weint ein armer Mann,
Weil er kein Lied mehr singen kann . . .
So ist es ungefähr bei Tag,
Und jeder neue Glockenschlag
Bringt tausendmal denselben Blick,
Durchs Fenster in mein Weltenstück . . .

Ezredszer is csak úgy látom
Ablakon át csöpp világom.
Egy almafa sápadt zöldben,
Sziromözön körötte fenn,
Mely az égnek támaszkodik,
Felhőszalag tágaskodik . . .
Gyerekzsivaj a délután,
A világ csak gyerekkor tán;
Kocsi hajt, egy öreg ott áll,
És napja elmúltára vár.
Könnyen hagy el kéménycsövet
Lengő füstünk felhőt követ . . .
Madár dalol, kettő, három,
Pillangó száll sebes szárnyon,
Kakas kiált, tyúk eszeget,
Idegenek az emberek,
Évek mennek, napfény vezet
El az öreg házunk mellett.
Ruha leng, vár száradásra,
S boldogság az ember álma,
Pincében sír szegény ember,
Dalra már gondolni sem mer. . .
Így telik kábé egy nappal,
S újabb konduló haranggal
Ezredszer is csak úgy látom,
Ablakon át csöpp világom. . . .

 *Thomas Bernhard (1931-1989), a később világhírűvé vált drámaíró és regényszerző lírikusként idnult. A következő vers mint egyéltalán legelső publikációja 1952. április 22-én jelent meg a müncheni Merkur-ban.* (T.F.)