Busch, Wilhelm: Egy jámbor templomi festő (Es lebt ein Heiligenmaler ... Magyar nyelven)

Es lebt ein Heiligenmaler
Zu Brüssel in der Stadt,
Der viele fromme Bilder
Mit Fleiß gemalet hat.

Sein langes Haar, es wallet
Ganz nach Prophetenart,
Und um die keuschen Wangen
Weht ernst der Mosesbart.

Ins Auge flattert mystisch
Begeisterungs=Flammenglut.
Die heiligen Bedenken
Bedeckt der Felbelhut,

Die Waden, einfach biblisch
Und altdeutsch stilisiert,
Umhüllen Rock und Hosen,
Daß man nichts weiter spürt.

So wandelt er auf Erden
Verkannt und dennoch keck
Im heil'gen Selbstvertrauen —
Die andern sind ihm Dreck.

Das erste Bild, das er gemalt,
Das kostet ihn nicht viel,
Er saß sich selbst dazu Modell,
Drum hat's auch guten Stil.

Er saß sich selbst dazu Modell,
Er malte, wie er's fand:
Der Adam sitzt im Paradies,
Den Apfel in der Hand.

Das zweite Bild, das er gemalt,
Das kostet ihn viel Geld,
Dieweil ein weibliches Modell
Er sich dazu bestellt.

Doch läßt man oft beim besten Werk
Den Augenblick entwischen,
So kam auch ihm, eh' er's vernahm,
Ein Hindernis dazwischen.

Das zweite Bild, das er gemalt,
Verriet schon mehr Gefühl.
Der Adam hält den Apfel noch,
Die Eva hält den Stiel.

Nun hätt' er gern das dritte Bild
Zur Arbeit gleich genommen,
Wie Adam und die Eva dann
Zu Falle sind gekommen.

Drum malt er, weil's nicht anders ging,
Die Schulden so zu decken,
Wie Adam und die Eva schnell
Sich vor dem Herrn verstecken.

Ein jedes Ding hat seine Zeit
Und geht einmal zu Ende.
Man kommt vom Alten Testament
Zum Neuen Testamente.

So malte unser Maler nun
Mit christlich frommem Sinne
Der Jungfrau höchstes Ideal,
Die Himmelsköniginne.

Doch wie's im Leben einmal geht,
Das höchste Ideale
Schlägt seine Wurzel insgeheim
Hinab in das Reale.

Sogar ein Heiligenmaler braucht
Am Ende das Reelle.
Drum nahm sich unser Maler auch
'ne Köchin zum Modelle.

Bei Tage tät er sie mit Fleiß
Sich malen und skizzieren
Und führte die Madonna dann
Bei Mondenschein spazieren.

Gar wunderlich geht's manchmal zu
Hienieden auf der Erden!
Die Suppe, die ein andrer kocht,
Muß dennoch gegessen werden.

Kaum daß ein Jahr vergangen war,
Ereilt ihn das Verhängnis -
Ein neues Beispiel zeigte sich
Von unbefleckter Empfängnis.

Die Jungfrau=Mutter konnt' er nun,
Sich selbst als Joseph malen —
Und was der Heil'ge Geist getan,
Das mußt' der Joseph zahlen.

Egy jámbor templomi festő
Brüsszelben éldegélt,
De nem élt biz’ a’ másért,
Csak a szentképekért.

Dús, hullámzó sörénye
Mint próféta haja,
Sugárzó, tiszta arcán
Mózes-szakáll, buja.

Szemében misztikus fény,
Lelkes, nagy homlok alatt,
Szent gondolatok árját
Fedi bársonykalap.

Kész Biblia a lába
S ónémet stílusú;
Nem látni köpenyétől,
Minő fehérhusú.

Így járja életútját,
Erős kívül-belül,
Bár képeit nem értik —
Másokra ő fütyül.

Legeslegelső képe még
Túl sokba nem került:
Maga ült magának modellt.
Hát jól is sikerült.

Maga ült magának modellt,
S festette önmagát:
Ádámot — az Édenben ül —,
Almát és almafát.

Majd jött egy kép, a második,
Az már jó drága lett,
Mert hozzá nőnemű modellt
Vastagon fizetett.

De nagy művel is megesik,
Hogy nem stimmel egészen.
Éppígy észre se vette ő,
Hogy képe ferde — részben.

Mert most az intuíció
Nem volt megfelelő:
Ádám az almát fogja még,
A szárát meg a nő.

A harmadik képet legott
Munkába vette volna:
A bűn elkövetőinek
Hogy’ alakult a dolga.

S festette, hogy’ kéne a bűnt
Elkendőzni sebessen,
Hogy’ bújt el Ádám s Éva, hogy
Ne lássa őket Isten.

Mindennek van egy ideje.
Elmúlt? újat tanulj.
Megvolt az Ószövetség,
Nézzük, mit mond az Új.

Művészünket megfogta most,
Mint ájtatos keresztényt,
A legfőbb szűzi ideál,
S festé az égi eszményt.

De ahogy az lenni szokott,
E magas ideál is
A mélyben gyökeredzett,
Abban, ami reális.

Szent képek piktorai is
Hús-vér lényekre lelnek;
A miénk is felfogadott
Egy szakácsnőt modellnek.

Napközben ő szorgalmasan
Skiccelt, de szenvedéllyel,
És a Madonnát nyájasan
Sétálni vitte éjjel.

Olykor igen csodálatos,
Hogy mi folyik e földön!
Hogy levest főzzön valaki,
S az más gyomorba dőljön!

Még le se telt egy röpke év,
S a Végzet vermet ásat:
Új esete mutatkozott
A szeplőtlen fogantatásnak!

Most festheté a Szűzanyát,
S Szent Józsefet — magáról.
Amit a Szentlélek csinált,
József nyeli a fáról.
   
   
   
Ádám az almát fogja még, A szárát meg a nő. Nem egészen értem, mi rossz van ebben; talán az, hogy Ádám az almát fogja még, Éva meg az alma szárát, tehát Ádám adja Évának. A Bibliában ugyanis az áll, hogy Éva vett a fa gyümölcséből, evett, és ő adott belőle Ádámnak, nem pedig Ádám őneki. De hát ez még nem olyan borzasztó hiba. Sőt ha ketten fognak egy almát, és látható, melyik adja át a másiknak, az éppenséggel pozitívuma egy nem mozgó képnek.