Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Busch, Wilhelm: Pinty és varangy (2) (Fink und Frosch (2) Magyar nyelven)

Busch, Wilhelm portréja
Israel Efraim portréja

Vissza a fordító lapjára

Fink und Frosch (2) (Német)

Auf leichten Schwingen frei und flink
Zum Lindenwipfel flog der Fink
Und sang an dieser hohen Stelle
Sein Morgenlied so glockenhelle.

Ein Frosch, ein dicker, der im Grase
Am Boden hockt, erhob die Nase,
Strich selbstgefällig seinen Bauch
Und denkt: Die Künste kann ich auch.

Alsbald am rauhen Stamm der Linde
Begann er, wenn auch nicht geschwinde,
Doch mit Erfolg, emporzusteigen,
Bis er zuletzt von Zweig zu Zweigen,
Wobei er freilich etwas keucht,
Den höchsten Wipfelpunkt erreicht
Und hier sein allerschönstes Quacken
Ertönen läßt aus vollen Backen.

Der Fink, dem dieser Wettgesang
Nicht recht gefällt, entfloh und schwang
Sich auf das steile Kirchendach.

Wart, rief der Frosch, ich komme nach.
Und richtig ist er fortgeflogen,
Das heißt, nach unten hin im Bogen,
So daß er schnell und ohne Säumen,
Nach mehr als zwanzig Purzelbäumen,
Zur Erde kam mit lautem Quack,
Nicht ohne großes Unbehagen.

Er fiel zum Glück auf seinen Magen,
Den dicken weichen Futtersack,
Sonst hätt er sicher sich verletzt.

Heil ihm! Er hat es durchgesetzt.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásainternet

Pinty és varangy (2) (Magyar)

Nagy hársfára szállt egy piciny,
Könnyűszárnyú, szép, röpke pinty,
S a magasból a nagyvilágnak
Zengett csengettyűáriákat.

Egy béka, puffadt és varangyos,
Lent a földön, mely renyhe, langyos.
Megsímogatva nagy hasát,
Ez is egy kunszt?, mondá. Nahát!

És mászott is már derekassan
A hárs nyers törzsén, noha lassan,
De szép sikerrel, egyre hágva
Gallyról gallyra vagy ágról ágra,
S bár beleizzadt egy kicsit,
Elérte a fa tetejit,
És zengve szépen mint a tyúkól,
Már teli torokból kuruttyol.

Nem volt kedves mesterdala
Pintyünknek s kiszemelt vala
Egy meredek templomtetőt.

„Várj csak!” — s Varangy követte őt.
És röpült ő is, mégpedig lenn,
Igen elegáns, széles ívben,
Úgyhogy gyorsan, nem késlekedve
S bukfencet tucatszámra vetve
Lehuppant s nagyot vartyogott,
Nem minden hercehurca nélkül.

Még jó, hogy hasra hullt le végül
(E has olyan volt, mint a dob),
Különben fedné már a hant.

Hurrá! Megúszva e kaland.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap