Busch, Wilhelm: Honnan? Hová? (Woher, wohin? Magyar nyelven)

Wo sich Ewigkeiten dehnen,
Hören die Gedanken auf,
Nur der Herzen frommes Sehnen
Ahnt, was ohne Zeitenlauf.

Wo wir waren, wo wir bleiben,
Sagt kein kluges Menschenwort;
Doch die Grübelgeister schreiben:
Bist du weg, so bleibe fort.

Laß dich nicht aufs neu gelüsten.
Was geschah, es wird geschehn.
Ewig an des Lebens Küsten
Wirst du scheiternd untergehn.

Öröklétek égi vára!
Gondolat be nem veszi.
Időtlenség? Jámbor vágya
Szíveknek megsejtheti.

Hol voltunk és hol, mi lesz még:
Nem fogja fel emberagy.
Mondják mélybenéző eszmék:
El ha mentél, ottmaradj.

Ne csaljanak vissza vágyak.
Ami volt, körben kering.
Ne dőlj újra élet-ágynak,
Kudarcba fulladsz megint.
   
   
   
V.ö. a szerző „Lélekvándorlás” (Seelenwanderung) című versével. Ott is ironikusan beszél a lélekvándorlásról: nem mintha tagadná, éppen ellenkezőleg, de nemkívánatos dolognak tartja. —  „Mélybenéző eszmék", ered.: a töprengő, meditáló szellemek = a keleti bölcsek. — Figyelemreméltó, hogy ez az egyáltalán nem földhözragadt, de túl fennkölt magasságokba sem vágyó, a praktikus morál fölé nem sokkal emelkedő, nem óriási de jó és szimpatikus moralista versköltő ilyen földöntúli témákkal is foglalkozik időnként, még ha mindjárt negatívan is. A létrejövés, az újraszületés, reinkarnáció vágyától a szuperspiritualista buddhista bölcselkedés szerint is megszabadulnunk kell, nem úgy, mint a zsidó és még sokkal inkább a keresztény meg a mohamedán bölcselkedésben: ott éppen ellenkezőleg a feltámadásba kell vetnünk reményünket és bizalmunkat,. Pedig Busch életműve is a nyugati civilizáció része.