Claudius, Mathias: Taglich zu singen

Ich danke Gott, und freu mich

  Wie’s Kind zur Weihnachtsgabe,

Daß ich bin, bin! Daß ich dich,

   Schön menschlich Antlitz! habe;

Daß ich die Sonne, Berg und Meer,

   Und Laub und Gras kann sehen,

Und abends unterm Sternenheer

   Und lieben Monde gehen;

Und daß mir denn zumute ist,

   Als wenn wir Kinder kamen,

Und sahen, was der heil’ge Christ

   Bescherer hatte, Amen!

Ich danke Gott mit Saitenspiel,

  Daß ich kein König worden;

Ich wär’ geschmeichelt worden will,

  Und wär vielleicht verdorben.

Auch bet’ ich ihn von Herzen an,

   Daß ich auf dieser Erde

Nicht bin ein großer reicher Mann,

   Und auch wohl keiner werde.

Denn Ehr’ und Reichtum treibt un bläht,

     Hat mancherlei Gefahren,

  Und vielen hat’s das Herz verdreht,

     Die weiland wacker waren.

  Und all das Geld und all das Gut

    Gewährt zwar viele Sachen;

  Gesundheit, Schlaf und guten Mut

    Kann’s aber doch nicht machen.

  Und die sind doch, bei Ja und Nein!

    Ein rechter Lohn und Segen!

  Drum will ich mich nicht groß kastei’n

    Des vielen Geldes wegen.

  Gott gebe mir nur jeden Tag,

    Soviel ich darf zum Leben,

  Er gibt’s dem Sperling auf dem Dach;

    Wie sollt er’s mir nicht geben!

Örvendek – s hálám Istené –

Mint gyerek szentestéken,

Hogy élek, hogy létezem én,

S szép emberarcod érzem.

Hogy én napot, hegyet s tengert,

A lombot s füvet látom,

Az utamat csillagsereg

S halvány Hold alatt járom.

És hogy nékem akkor jó volt,

Mikor gyermekként éltem,

Láttam, Jézuska mit hozott,

Ajándékozott, Ámen!

Áldom Istent lantom húrján,

Hogy én király nem lettem,

Hízelgők nem néztek énrám,

Meg rosszat se tehettem.

Imádom is én őt szívből,

Hogy személyem e Földre

Nem dúsgazdag emberként jött,

S az nem leszek jövőre.

Mert vagyon és a tisztség,

Sokféle veszéllyel jár,

Eltorzítja sokak szívét,

Voltak azelőtt jók bár.

A birtok, vagyon meg a pénz

Sokat nyújt, de nem bármit,

A jókedv, alvás, egészség

Az, mit nem tud csinálni.

Mind mellett igen és nem szól!

De áldott díj jár nékem!

Nem gyűjtök vagyont sanyargón,

Nem vágyom én sok pénzre.

Adja Isten minden nap hát,

Csak azt, mi kell a léthez.

Mit a tetőn verébnek ád,

Ezt mért ne adná nékem!