Endrikat, Fred: A „Csízióbölcsességek”-ből (Aus den „Kalendersprüchen“ Magyar nyelven)

Es starb E. T. A. Hoffmann und Napoleon.
Es starb der junge Mendelssohn – der alte Blücher.
Es starb der Große Kurfürst und der kleine Kohn,
kurzum: Man ist sich seines Lebens nicht mehr sicher.

Meghalt E.T.A. Hoffmann és Napoleon.
Meghalt az ifjú Mendelssohn s az agg, a Blücher.
Meghalt a Nagy Király s a kicsi Kohn.
A végén nincs mit kezdenünk az életünkkel.
   
   
   
Mendelssohn 38 éves korában halt meg, Blücher (porosz vezértábornagy) pedig 87 éves korában. Írhatott volna Endrikat Schubertet is, az még ifjabban, 31 éves korában halt meg, és vannak még nála is hamarabb elhalálozott zeneszerzők, írók, költők.

Az utolsó sor az eredetiben szó szerint: „Röviden: Az ember már nem lehet biztos az élete felől.” Miért „már”? Mikor lehetett biztos felőle? A Paradicsomban, mielőtt evett a tiltott gyümölcsből és oz gyimilcsben halálut evék? És miért „biztos”? Azért, mert a „sicher” szó rímel a „Blücher”-rel. Persze választhatott volna a költő más, magas kort megért hírességet is; pl. Goethe (81 év) — Kröte = varangyosbéka, az is elég sokáig él és az még Goethénél is kevésbé lehet biztos az életében, hiszen bármelyik pillanatban halálát okozhatja pont az a madár, amelyik pedig épp az ember világra segítése körül szerez nagy érdemeket: a Gólyamadár.

Napoleon neve szinte „szükségszerűen” idézi fel Blücherét: Blücher volt Napoleon ellenfele az egyikük számára végzetes waterlooi csatában. Ezért szerintem Mendelssohn helyett olyan zeneszerzőt kellett volna írni, akinek a nevét E.T.A. Hoffmann neve szükségszerűen idézi fel: Mozartot, E.T.A. Hoffmann bálványát.

Csízió: régi naptár, falinaptár.