Endrikat, Fred: Az Örök Asszonyi (Das ewig Weibliche Magyar nyelven)
|
Das ewig Weibliche (Német)Es streiten sich die großen Philosophen Das Thema lässt sich nur von Fall zu Fall behandeln, Die Frau ist wie ein Dom, vor dem wir stehen, Bist du dann endlich zum Altar gekommen -
|
Az Örök Asszonyi (Magyar)Vitatkozik a sok nagy filozófus Esetről esetre lehet csak elemezni, A nő templom míg mi előtte állunk, Nagynehezen az oltárig jutottál — . Már eltűnődtem azon Endrikat „Ehe-pigramm — Nők-vers” című bökverse kapcsán (l. ott), hogy ha pontosan ugyanazt mondjuk nőkről és férfiakról, akkor ha a nőkről mondjuk, akkor az vicces, ha a férfiakról, akkor nem vicces. Nőm ugyan azt állítja, hogy a barátnőivel ők is szoktak röhögni rajtunk férfiakon; na de hát azt ők nem nyilvánosan teszik. Az, hogy a nő titokzatos templom és abba a templomba mi férfiak nem juthatunk be, hacsak nem szerelem által az oltár elé, azaz esküvő, házasság által, az bár nem éppen igaz, de azért magasztos gondolatnak is elmegy. Ám amikor a végén kiderül, hogy a férj áldozati állat is lehet, akkor az derül ki, hogy megint csak humoros férfiúi ál-önsajnálatról van szó. Örökzöld azaz elcsépelt téma, „visszaköszön”, éppen ezért nevetséges, ugyanúgy, mint a viccbeli skótok obligát fukarsága, a viccbeli zsidók ravaszsága vagy kicsavart, paradox gondolkodásmódja stb. És mi van akkor, ha megfordítjuk a dolgot? Ez már ki lett próbálva: Bartók — Balázs Béla: A kékszakállú herceg vára című operájában nem a nő, hanem a férfi a titokzatos templom (illetve ott ablaktalan vár), amelynek rejtekeibe csak féltve őrzött kulcsokkal lehet belépni, és a nő jobban tenné, ha nem lépne be, mert ugyanúgy áldozat lesz belőle. De ott ebben nincs semmi nevetséges: ott ugyanez vérfagyasztó.
|