Endrikat, Fred: LEZSEREN ÉS LÍRAIAN. Tiszta berendezés marad! (LIEDERLICHES UND LYRISCHES. Das Haus bleibt rein Magyar nyelven)

Das Haus ist rein. Die Fensterscheiben glänzen.
Die Betten sind zum Lüften ausgelegt.
Die Kellerasseln und die Wanzenpestilenzen,
die Motten und Schmarotzerexistenzen
sind ausgeräuchert und barbarisch ausgefegt.

Das Haus ist rein. Selbst in dem fernsten Plätzchen
nicht eine Spinne ihre Netze spinnt.
Sitzt irgendwo versteckt im Loch ein Rätzchen,
nur Ruhe – bald frißt es das Kätzchen.
Durch alle Räume weht ein frischer Wind.

Das Haus bleibt rein von jedem fremden Wesen.
Ehrliche Gäste haben wir hier gern.
Doch an der Pforte steht ein Eisenbesen,
am Giebel steht in großer Schrift zu lesen:
Herr, halte uns das Ungeziefer fern!

Ragyog ház, ablak, tiszták, nem porossak.
Az ágyban szellőzik az ágynemű.
A pinceászkák meg a sok poloska,
moly s egyéb parazita eltaposva:
kegyetlenül kifüstölte az Ésszerű.

Ragyog a ház. A legapróbb zugokban
sem szövögeti hálóját a pók.
Nem ülhet likában egér nyugodtan:
falni a macska nyomban ott van.
Minden sarokban friss szél fúj, szuszog.

Mi nem idevaló, mind kitaszítva.
Rendes vendég szívesen látva van.
A kapunál vasseprű a kulissza,
nagybötűk köszönnek felette vissza:
„A férgektől ments meg minket, Uram!”
   
   
   

Enyhén szólva bizarr ez a féregmentesítés elleni vádirat. Ha a német pedantérián köszörüli a nyelvét a szerző, akkor is furcsa, hogy éppen ezt hányja szemére: az egérrel ugyan képmutató módon látszólag szimpatizálunk (lásd gyermekmesék, rajzfilmek stb.), de a pinceászkával, poloskával, pókokkal kevésbé rendmániás nemzetek sem.

Endrikat sok versét kabaréfelolvasásoknak szánta. Ez a Lezseren és líraian című gyűjtemény 1940-ben jelent meg, amikor is Németországban a szoksásosnál is sokkal vehemensebben és harsányabban folyt a zsidóellenes uszítás; a zsidók többek között kiirtandó Ungeziefer, „féregfajzat, parazitabanda” voltak. Lehet, hogy ezen gúnyolódik Endrikat, de az sincs kizárva, hogy éppen ellenkezőleg egyetért vele. A vers inkább érződik irónikusnak, mint náci programbeszédnek. Továbbá, ha a zsidók kiirtását szorgalmazná, akkor nyugodtan lehetett volna explicitebb is 1940-ben; ha ellenezné az uszítást, akkor nem lehetett volna. A kérdés eldöntéséhez tudni kellene, hogy maga Endrikat antiszemita volt-e vagy sem, és ha az volt, akkor is milyen mértékben. Lehet, hogy szándéka szerint nem volt a versnek semmi köze a zsidókhoz.