Endrikat, Fred: A vén kályha balladája (Lied vom alten Ofen in Hungarian)

Ein Ofen steht einsam und abgehärmt
auf dem Hof in der Sonne, wo er sich wärmt.
Vom Rost verschandelt, mit Ruß beklebt,
so hat er den letzten Frühling erlebt.
Er hat zum Zimmer hinausgemußt,
dieweil er im Winter zu sehr gerußt.
Jetzt geht er bald ein zur ewigen Ruh.
Warte nur, balde rußest auch du!

Egy kályha a sufniba dobva áll,
nem melengeti más, csak a napsugár;
e kályha, melyet korma nyuvaszt,
megérte a mostani szép tavaszt.
Kilökték őt, ki hiába epedt,
mert télen rozsda evé, s berepedt.
Örök nyugalom, nagy, várja ezt.
Várj, nemsokára te is repedsz.
   
   
   
A vers vége a Wanderers Nachtlied — A vándor éji dala című híres Goethe-vers konklúziójának: „Warte nur, balde / Ruhest du auch — Várj, nemsokára te is pihensz”, vicces parafrázisa. (Mint pl. ez a parafrázis, Aranytól: „Hasadnak rendületlenűl / Légy híve, oh magyar!”) Endrikat másik ilyen parafrázisa: Alpdrücken eines Schuldbewußten — A ludas lidércnyomása, l. ott.