Endrikat, Fred: Saját emlékkönyvembe (Mir selbst ins Stammbuch Magyar nyelven)

Manchmal bin ich stolz darauf, ein Mensch zu sein.
Manchmal schäme ich mich, daß ich einer bin.
Aus den Trauben macht der Mensch den edlen Wein,
aus dem Holz das Dynamit und Nitroglyzerin.
Jeder dünkt sich, Gottes Ebenbild zu sein,
doch die Taten sind so grundverschiedentlich.
Mag der liebe Himmel uns dereinst verzeihn,
denn er schuf den großen Goethe – und auch mich.

Rész-szerint örülök, hogy ember vagyok,
szégyenkezem pont emiatt rész-szerint.
Borrá érlelik a kis szőlőbogyót,
fából csinálják a nitroglicerint.
Mind azt hiszi: „Isten képmása vagyok.”
Ennek csak a tények mondanak nemet.
Könyörgünk a nagy égnek: Bocsánatot,
hogy teremtett egy Goethét — meg engemet.
   
   
   
(Nem sikerült kiderítenem az internetből, igaz-e, hogy fából csinálják a nitroglicerint. Ha nem igaz, Endrikat lelke rajta, én mosom kezeimet.)