Fontane, Theodor: A kertben (Im Garten Magyar nyelven)

Die hohen Himbeerwande
Trennten dich und mich,
Doch im Laubwerk unsre Hände
Fanden von selber sich.

Die Hecke konnt es nicht wehren,
Wie hoch sie immer stund:
Ich reichte dir die Beeren,
Und du reichtest mir den Mund.

Ach, schrittest du durch den Garten
Noch einmal im raschen Gang,
Wie gerne wollt ich warten,
Warten stundenlang.

Magas volt a málnasövény,
Ami minket elválaszt,
De lombon át két süvölvény
Kéz találta a társat.
 
A sövény se tudott véd’ni,
Bármily magasan is állt,
Adtam málnát csemegézni,
És te kínáltad a szád.
 
Bár tudnál kerten átszállni
Még egyszer, mint hajdanán,
Oly szívesen tudnék várni,
Várni órák hossz’t terád.