Goethe, Johann Wolfgang von: Ön minket már az Ittasulás miatt... (Sie haben wegen der Trunkenheit Magyar nyelven)

Sie haben wegen der Trunkenheit
Vielfältig uns verklagt
Und haben von unsrer Trunkenheit
Lange nicht genug gesagt.
Gewöhnlich der Betrunkenheit
Erliegt man, bis es tagt;
Doch hat mich meine Betrunkenheit
In der Nacht umhergejagt.
Es ist die Liebestrunkenheit,
Die mich erbärmlich plagt,
Von Tag zu Nacht, von Nacht zu Tag
In meinem Herzen zagt.
Dem Herzen, das in Trunkenheit
Der Lieder schwillt und ragt,
Daß keine nüchterne Trunkenheit
Sich gleich zu heben wagt.
Lieb-, Lied- und Weinestrunkenheit,
Ob's nachtet oder tagt,
Die göttlichste Betrunkenheit,
Die mich entzückt und plagt.

Ön minket már az Ittasulás
Miatt sokszor szidott
Mégis mi nékünk Ittasulás?
arról nem lett mondva sok.
A szimpla Elittasulás
Az nappali dolog;
De engem az Elittasulás
Éjjel noszogatott.
A Szerelemittasulás
Bennem mint tőr forog,
Nap éjet űz, éj űz napot,
Szorul szív és torok..
A szívemben Ittasulás,
Nőnek részeg dalok,
Minden józan Ittasulás
Fél felhorgadni ott.
Vágy-, Dal- és Borittasulás,
Éjjelek, nappalok:
Az isteni Megittasulás,
Engem el az ragadott.
   
   
   
A vers Goethe „Nyugat-keleti diván” című, részben társalgás formájában írt versciklusában szerepel: Díván (arab vagy perzsa szó) = versgyűjtemény; azt is jelenti, hogy „tanácskozás”. Az egyes versek más-más szereplők szájába vannak adva (ezért kezdődik a fenti vers úgy, hogy „Ön” (vagy: „Önök”).